Munka vs. szerelem

9. rész

   Kate és Castle a new york-i csúcsforgalomban araszoltak és mindketten csendben voltak. Castle az ablakon bámult kifelé, a nyomozó pedig a vezetésre összpontosított. Mielőtt még kínossá válhatott volna a hallgatás, Kate lágy hangon megszólalt.
   - Haragszol még?
   - Nem.- jött a tömör válasz Castle-től.
   Kate megfogta a férfi kezét, mely annak térdén pihent, majd megszorította. Ezután lassan végigsimított Castle felkarján, akinek erre a kis érintésre is borzongás futott végig gerincén. Tekintetük összevillant. Kate bocsánatkérőn nézett az író szemébe, melyből szerelmet és megbocsátást olvasott ki. Mindez azonban csak egy pillanatig tartott, mert Kate újra a vezetésnek szentelte minden figyelmét.
   - Köszönöm.- szólalt meg most Castle.
   - Mégis mit?- kérdezte Kate értetlenkedve és egy pillanatra megint a férfira tekintett.
   - Hogy vissza jöttél New York-ba.- válaszolt őszintén a férfi.
   Kate elmosolyodott, majd gondolt egyet, és szemében gonosz fény villant, szája mosolyra húzódott.
   - Nehogy azt hidd, hogy csak miattad tettem ezt!
   - Miért? Talán nem így volt?- kérdezett vissza mostmár oldottabban, pimaszul Castle.
   Kate nem válaszolt, csak újra elmosolyodott, majd leparkolt az autóval és leállította a motort.

   Ryan és Esposito, mivel éppen nem volt ügyük, asztaluknál ülve dobálták egymásnak a labdát.
   - Szerinted Beckett és Castle újra együtt vannak?- kérdezte Ryan, mire Espo úgy nézett rá, mint egy hülyére.
   - Tesó! Te nem láttad? Úgy néztek egymásra, mint két szerelmes kamasz. Tuti, hogy kavarnak.- válaszolta a nyomozó társának és közben mosolygott.
   - Igen, láttam, de mi van, ha ez nem jelent semmit?- kérdezte félve Ryan.
   - Ugyan már! Máskülönben miért jött volna vissza Beckett, miattunk? Nem! Csakis Castle miatt!- bizonygatta igazát Espo, de társa még mindig kételkedett.
   - Nem tudom, haver. Talán igazad van.- mondta a nyomozó, de mielőtt Espo válaszolhatott volna Gates hangja hasított a levegőbe.
   - Uraim, örülnék, ha nem Beckett nyomozó és Mr.Castle szerelmi életét tárgyalnák ki munkaidőben!- mondta villámokat szóró szemmel, majd amikor Esposito közbe akart szólni, egy mozdulattal leintette, majd folytatta- Ha mégegyszer ilyen történik, biztosítom magukat  affelől, hogy mehetnek az utcára hadonászni az autósoknak!- fejezte be mondandóját Gates és haragos tekintettel nézett embereire.
   - De Asszonyom!- szólt közbe Espo, s a kapitány megint leintette.
   - Nincs semmi de! Ha már ennyire nincs munkájuk, akkor tudok adni maguknak!- erre a fiúk csak a fejüket rázták és a számítógépük felé fordultak.- Foglalják el magukat valami hasznossal!- mondta Gates, majd megfordult és pár pillanat múlva eltűnt az irodájában.
   - Ez durva volt!- suttogott Espo Ryan-nek, de ő egy figyelmezte pillantást küldött társa felé, hogy maradjon csendbe.

   Castle éppen az utolsó falat rizst nyelte le, miközben mosolyogva figyelte az előtte ülő nőt, aki már rég végzett és most elmerengve nézte az ablakon át az araszoló new york-i forgalmat, amíg a férfi meg nem szakította gondolkodását.
   - Mire gondolsz?- kérdezte Castle és közben próbálta elkapni Kate pillantását.
   - Semmire csak... csak azon gondolkodtam, hogy Gates miért engedett ilyen könnyen vissza az őrsre?- mondta a nő, de ezúttal hazudott, hiszen arra gondolt, hogy vajon jól döntött-e, hogy visszajött New York-ba elsősorban Castle, de a barátai és régi munkája miatt. Végül arra a következtetésre jutott, hogy valóban jól döntött, hiszen most Castle-lel és a barátaival lehet, valamint azt a munkát végezheti, amit szeret.
   - Miért? Azért, mert te vagy a legjobb nyomozója és be kellene vallania, hogy nélküled nem megy semmire. Ahogy én sem.- válaszolt mosolyogva, mégis komoly hangon Castle és megfogta Kate kezét, amely az asztalon pihent. Beckett ugyanolyan szerelmesen viszonozta a mosolyt, majd megszorította az író kezét.
   - Szeretlek!- mondta Kate, majd az író szemébe nézett, melyből végtelen szeretetet olvasott ki, pontosan olyat, melyet ő is érez.
   - Én is szeretlek, Kate!- válaszolta Castle, majd áthajolt az asztalon, hogy megcsókolhassa szerelmét. Csókjuk hosszú, szenvedélyes, de egyben gyengéd is volt, szinte megszűnt létezni a külvilág, ám mégis kénytelenek voltak megszakítani. Egy diszkrét torokköszörülésre lettek figyelmesek.
   - Khm... Elnézést uram, elkészült a számla.- szólt zavartan a pincér a szintén zavarban lévő férfihoz, aki csak egy pillanatra nézett az összegre, majd annál jóval több pénzt húzott elő tárcájából.
   - Tartsa meg!- utalt a kövér borravalóra Castle, majd megfogta Kate kezét, felhúzta az asztaltól, illedelmesen elköszöntek és sietve távoztak az étteremből.
   Mikor kiértek az épületből, Castle szinte azonnal "letámadta" Kate-et. Kezével elkapta derekát, így magához rántva a nőt, majd amilyen szenvedélyesen csak tudta, megcsókolta a hívogató ajkakat. A nyomozó viszonozta a csókot, bár érezte, ezt nem kellene hagynia. Mégis csak az utcán vannak. Így nagy nehezen eltolta magától a férfit és kicsit zavartan mondta:
   - Castle! Ne itt!- adott magyarázatot Kate, mikor szembetalálta magát Castle értetlen tekintetével, mely tükrözte a férfiban tomboló vágyat. A nő is ugyanezt élte át, vágyott a férfira, hiszen két hónapja nem találkoztak és teste szinte lángolt az elfolytott szenvedélytől.
   - Kate! Nem bírom tovább!- mondta Castle, mint egy türelmetlen kisgyerek és alig bírta visszafogni magát.
   - Hozzád vagy hozzám?- Kate csak ezt az egy kérdést tette fel, mert nem akarta vesztegetni az időt, minél hamarabb a férfival akart lenni. Mivel Castle nem szólalt meg- részben az előbb átélt események miatt, részben attól a ténytől, hogy Kate megtartotta lakását- ő válaszolt.- Akkor hozzám.
   Kate próbálta elvonni a figyelmét arról, amire most gondolt. Képek villantak fel előtte, hogy mi történhet a következő órákban. Minden erejével a vezetésre koncentrált, miközben nem is tudta, hogy Castle fejében is az övéhez hasonló gondolatok cikáznak. A férfi mereven bámult ki az ablakon és nem mert Kate-re nézni, mert félt, hogy nem tud uralkodni magán. Csak akkor kapott észbe, amikor meglátta az ismerős épületet, Kate lakását.

   Castle és Beckett vadul csókolták egymást a liftben. Kizárták a külvilágot és csak egymásra koncentráltak. A levegő egyre csak forrósodott a szűk helyiségben. A lift halkan kattant, mikor felértek a megfelelő emeletre és ők zavartan rebbentek szét, mikor látták, hogy egy idős asszony szintén zavartan néz rájuk. Amilyen gyorsan csak tudtak, kiléptek a liftből és az ajtó felé vették az irányt. Kate az ajtó zárjába tette a kulcsot, majd elfordította, miközben Castle türelmetlenül toporgott. Beérve a nő ledobta kulcsát, majd hirtelen megfordult, megragadta a férfi ingjének gallérját, majd olyan közel húzta magához, hogy testük összepréselődött. Castle teste azonnal reagált az érzéki mozdulatra, majd ágyékát Kate csípőjének préselte, hogy éreztesse vele vágyát. Ajkuk forró csókban egyesült. Úgy csókolták egymást, mint talán még soha. Nyelvük vad táncot lejtett a másik szájában, miközben Kate átkarolta Castle nyakát, majd beletúrt hajába, így vonva még közelebb magához.
   - Hiányoztál! Nagyon!- szólalt meg Kate a férfi szemébe nézve mikor megszakították a csókot és közben tarkóját simogatta.
   - Te is nagyon hiányoztál!- suttogta Castle és érzéki lassúsággal simított végig a nyomozó hátán, derekán, majd keze előrevándorolt és lágy mozdulatokkal szabadította meg Kate-et a felsőjétől. A nő sem tétlenkedett, a férfi ingjének gombjaival bajlódott, miközben most szerelmesen, lágyan csókolták egymást. Mikor a nyomozó lesimította Castle válláról az inget, a férfi felkapta őt és a hálószoba felé vitte, miközben egy pillanatra sem szakították meg az édes, mámorító csókot.