6.rész
Beckett döbbenten nézett a előtte ülő, várakozó férfira. Nem tudta, mire vélje a kérdést, hiszen most kapta meg új munkáját és most, hogy az író felkereste őt, kezdett minden rendbe jönni. De Castle-nek abban igaza volt, hogy ő nem lesz mindig itt Washington-ban, hiszen neki családja van New York-ban. Végül nagy levegőt vett és hitetlenkedve nézett a férfira.
- Castle, hogy kérheted azt, hogy menjek vissza New York-ba?
- Én csak...nem is tudom, hogy gondolhattam, hogy visszajönnél velem.
- Castle!- mondta halkan Kate, mert próbált higgadt maradni, majd folytatta- Hiszen alig több, mint két hete jöttem ide és mint már mondtam korábban, ez egy nagyszerű lehetőség. Nem fogom csak úgy itthagyni ezt az állást...
- Szóval ezt értsem úgy, hogy megint a munkát választod helyettem?- vágott közbe Castle és Kate a fájdalmat látta megcsillanni a férfi kék szemeiben.
- Te is tudod, hogy nem erről van szó.- próbálta menteni a menthetőt és Castle keze után nyúlt, de ő elkapta a kezét és ridegen, távolságtartón nézett a nő most barnás árnyalatban játszó szemébe.
- Nem erről van szó? Pedig nekem nagyon úgy tűnik!- nyúlt a kabátja után Castle és már indulni készült, de még odavetette az őt döbbenten bámuló nőnek- Majd én elrendezem a számlát. És Kate, légy boldog a munkáddal!
Erre a mondatra Kate szeme már könnyben úszott, de amikor kibuggyant egy könnycsepp, gyorsan letörölte. Felállt és a férfi után kiáltott, miközben már elindult utána.
-Castle! Castle, kérlek várj!- kiabált egyre hangosabban az író után, mire az egyszer csak megtorpant és a nő felé fordult, szemében a dacot, a haragot felváltotta a szomorúság, a fájdalom, és szemrehányón szólt a nőhöz.
- Miért várjak? Minek hallgassam, hogy neked fontosabb a munkád? Hogy én nem számítok?
- Mert ez nem igaz! Igen is számítasz!- mondta egyre hangosabban, majd elhalkult- És mert szeretlek!- ejtette ki a szavakat remegő hangon, s már nem tartotta vissza könnyeit. Nem akarta megint elveszíteni a férfit, hiszen csak most kapta vissza.- Nem akarlak elveszíteni!- mondta ki hangot adva gondolatainak és szemével szinte kérte Castle-t, maradjon vele.
Castle leintett egy taxit, annak ellenére, hogy ebben a hotelban szállt meg. Nem tudott tovább itt maradni és maga sem tudta, hová fog most menni, csak el innen. De még mielőtt beszállt, fájdalmas hangon szólt a nőhöz.
- Sajnálom, Kate. Légy boldog!- mondta a férfi alig hallhatóan és hangjában már nyoma sem volt a korábbi gúnynak, csak az őszinteségnek és szomorúságnak, majd beszállt az autóba és bánatosan nézett ki az ablakon.
Kate lefagyva bámult az elhajtó taxi után, majd percekig csak maga elé nézett. Bement az étterembe a táskájáért, miközben könnyei megállíthatatlanul folytak végig arcán. Már nem érdekelte semmi, csak minél hamarabb a lakásán akart lenni.
Kate miután hazaért, vett egy hideg zuhanyt, hogy kissé lenyugodjon. Nem volt ereje semmihez, így csak lerogyott a kanapéra és bámult maga elé, még a tévét sem kapcsolta be. Megpróbálta egy kicsit összeszedni magát és lefeküdt. Nem tudott aludni, több okból sem: nem volt mellette Castle, nem ölelte magához erős karjaival, nem érezte a testéből áradó meleget. De legfőképp az a gondolat nem hagyta aludni, hogy MIÉRT nincs mellette az író. Majd beköltözött agyába a "Mi lett volna ha...?" kérdés is. Nagy nehézségek és szomorú gondolatok árán végre elaludt.
Castle több, mint egy órát taxizott, majd mostmár konkrét címet megadva vitette magát vissza a hotelba. Ő sem tett másképp, mint Kate. Álmatlanul forgolódott ágyában, s közben magában őrlődött, miért volt olyan önző. Hiszen a nőnek ez tényleg egy nagyszerű lehetőség és neki nem okozott volna gondot iderepülni hétvégenként, sőt még akár ide is költözhetett volna. Végül hajnalban gondolatai nyomták álomba.
2 hónappal később
Castle éppen a Heat-sorozat utolsó részének befejezésén dolgozott. Vagyis dolgozott volna, de sosem találta elég jónak írását, így mindig kitörölte. Letette laptopját az asztalra és kinyújtózyatta elgémberedett végtagjait, majd elindult a konyhába, hogy egyen valamit, pedig étvágya egyáltalán nem.
- Apa, minden rendben?- hallotta meg Castle lánya aggódó hangját és ijedtében ugrott egyet, majd kezét szívére téve válaszolt.
- Persze, miért ne lenne?- kérdezett vissza a férfi és idétlenül mosolyogva nézett Alexis-re.
- Oké én csak kérdeztem. Tudod, szerintem valami történt úgy két hónapja, mert nem vagy önmagad.
- Igen, igazad van, történt valami...- sóhajtott fájdalmasan Castle.
- Akarsz róla beszélni?- kérdezte Alexis, mert más ötlete nem volt, hogyan segíthetne édesapjának.
Castle nem szólt csak bólintott és a dolgozószoba felé invitálta lányát, majd mikor beértek, a férfi nagy levegőt vett és belekezdett.
- Szóval, mint mondtam, történt valami két hónappal ezelőtt- állt meg egy pillanatra, hogy ki tudja mondani szerelme nevét, majd folytatta- Kate és köztem.- fejezte be a mondatot és mikor felnézett lánya átható tekintetével találta magát szembe, mely arra biztatta, folytassa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése