Munka vs. szerelem

10. rész

   Castle letette Kate-et, majd a nő a férfi mögé lépett, megfordította és egy mozdulattal az ágyra lökte. Lassan az ágyra térdelt, lefeküdt az író mellé, majd annak mellkasára támaszkodva lágy, mégis izgató csókot adott neki. Castle hirtelen fordított helyzetükön, Kate fölé került és megszabadította nadrágjától, majd a nő is levette a férfi nadrágját. Ajkaival a nyomozó egész testét kényeztette és egyre hangosabb sóhajok töltötték be az egész szobát. Először gyorsan, szenvedélyesen, majd utána lassan, minden pillanatot kiélvezve kényeztették egymást az édes beteljesülésig.

   Kate az álom és az ébrenlét között lebegett. Lassan nyitotta ki a szemét és tudatába apránként tért vissza az éjszaka történtek emléke. Ajkán pajkos mosoly jelent meg, majd maga mellé nézett, hogy biztos legyen abban, ez nem csak egy újabb álom, amiből fel kell ébrednie. Castle ott feküdt mellette és olyan édesnek tűnt, akár egy kisfiú. Hason fekve, kissé elnyílt szájjal aludt, haja kócosan hullott homlokába. Már éppen azon volt, hogy megcsókolja, így felébresztve a férfit, de ebben a pillanatban egy idegesígő hang hasított a levegőbe. A telefon. Kate halkan szitkozódva hanyatlott vissza a párnára, majd mielőtt még felvette volna a telefont, meghalotta Castle motyogását.
   - Ne, ne! Kezdődik!- mondta Castle és a fejére húzta a párnát, úgy próbált visszaaludni.
   - Beckett.- szólt bele a nő a készülékbe, majd meghallotta Esposito hangját.
   - Szia Beckett! Sajnálom, hogy ilyen korán hívlak, de gyilkosság történt!- mondta gyorsan a férfi, majd elmondta a címet is.
   - Köszi, Espo! Sietek.- majd bontották a vonalat.
   Kate, miután letette a telefont, Castle felé fordult és szólongatni kezdte.
   - Castle, ébren vagy?
   - Csak még 5 percet kérek, Kate!- motyogta a férfi a párnába.
   - Sajnálom, mennünk kell!- mondta ellentmondást nem tűrően, majd megvárta, míg Castle megfordul. Elégedett mosoly terült el a száján arra a tényre, hogy mennyire kiszámítható a férfi. Odahajolt hozzá és szerelmes csókot varázsolt ajkára. Mikor ajkaik elváltak, Kate fel akart állni, de Castle egy mozdulattal visszarántotta.
   - Hova, hova nyomozó?- kérdezte a férfi pajkos mosollyal, s megcsókolta a nőt. Nyelvük édes táncot járt a másik szájában, ám Kate mégis megszakította a csókot, mire Castle értetlenül nézett rá.
   - Tényleg mennünk kell. Espo hívott, gyilkosság történt.- magyarázta meg Kate előbbi tettét. Látta, ahogy az író arca kissé felderül, szeme felcsillan, ami mosolyt csalt a nő arcára. Hirtelen ötlettől vezérelve végigsimított Castle arcán, majd keze lejjebb vándorolt nyakára, mellkasára, hasára, majd vissza. Erre a mozdulatra a férfi légzése elakadt és Kate ezt a pillanatot kihasználva kislisszant az ölelő karok közül, s kipattant az ágyból. Szekrényéhez sétált, kiválasztott egy fekete nadrágot és egy zöld blúzt. Castle minden mozdulatát áhitattal követte, amit Kate is észrevett és egy pillanatra elmosolyodott, majd szigorú hangon megszólalt.
   - Castle! Ne bámulj!- pördült meg tengelye körül a nő és szigorúságot tettető arccal nézett az íróra, ám szája sarkában mosoly bújkált.
   - Gyönyörű vagy!- csak ennyire futotta Castle-től és még mindig csodálattal itta magába a nő látványát.
   - Castle, fekszel még ott vagy elkezdenél végre öltözni is?
   A férfi sértődött arccal kászálódott ki az ágyból és miközben elkezdett öltözni még véletlenül sem nézett a nőre, mert tudta, akkor egy pillanatig sem tudná tovább játszani a sértődöttet. Kate úgy tett, mintha minden figyelmét lekötné jelvénye és fegyvere felcsatolása. Azon gondolkodott, hogy vajon a férfi magától is abbahagyja a már kissé idegesítővé váló mindenen való megsértődést, vagy újra ki kell engesztelnie egy- két szenvedélyes csókkal. Végül az utóbbi mellett döntött, mert kívánta Castle csókjait és vágyott megnyugtató közelségére annak ellenére, hogy tudta, menniük kellene. Lassan kezdett el lépkedni az író felé és minden lépéssel egyre szélesebb, gonoszabb és magabiztosabb mosoly terült el az arcán, miközben kitalálta rögtönzött tervét.
   - Ne csináld ezt!- szólalt meg Kate, mikor a férfi elé ért.
   A férfi nem szólt, csak még mindig durcás, de mégis érdeklődő arccal nézett az előtte álló nőre.
   - Mióta visszajöttem ez már a második, hogy megsértődsz.- adott választ Kate a fel nem tett kérdésre.
   - Nem sértődtem meg.- mondta félvállról Castle és kerülte a nő zöldes-barna tekintetét.
   - Héj- simított végig az író mellkasán kínzó lassúsággal Kate, majd folytatta- ne haragudj!- mondta szinte suttogva, miközben apró csókokat hintett a férfi keskeny ajkaira és elégedetten nyugtázta, hogy az lélegzet visszafojtva próbál uralkodni vágyán. Lassan hajolt közelebb füléhez és fogai közé vette azt, majd gyengéden megharapta és ezt suttogta- De most sajnos sietnünk kell.- csókolta meg hosszan a férfi ajkait és mikor levegő hiányában megszakították a csókot, még mellékesen odaszúrta és kacsintott is, hogy mondanivalójának nyomatékot adjon.- Este felejthetetlen élményben lesz részed.- mondta a nyomozó és elment reggelizni, így otthagyva a dermedten álló férfit, akit szinte felemésztett feltüzelt vágya.
   - Ez nem volt szép.- motyogta az orra alatt, majd gonosz mosoly jelent meg ajkán és gondolatban hozzátette, hogy "Ezt még megbosszulom!", majd ő is a konyhába indult.

   Beckett fél óra múlva már egy kisebb parknál parkolta le autóját és Castle-lel szinte egyszerre, összhangban szálltak ki, majd a hulla mellett vizsgálódó Lanie felé tartottak.
   - Jó reggelt, Lanie!- köszönt Kate barátnőjének, akinek azonnal felvillanyozódott a hangulata.
   - Szia, Kate!- lépett oda Lanie a nyomozóhoz és magához ölelte.- Miért nem köszöntél be, mikor bejöttél az őrsre?- kérte számon Kate-et és várakozón nézett annak szemébe.
   - Én... Volt egy kis elintézni valóm Gates-el, utána pedig elmentünk Castle-lel ebédelni.- mondta meg az igazságot Kate, de Lanie úgy nézett rá, mintha valami rosszat tett volna.
   - Ebédeltetek, mi?- kérdezte pajkos mosollyal a kórboncnok.
   - Na jó. Mit tudunk?- terelte a nyomozásra a témát Kate, mivel nem most, nem Castle előtt akarta megbeszélni a részleteket.
   - Fehér bőrű, kb. a 30-as évei elején járó nő. Iratokat nem találtam nála.- foglalta össze röviden a tudnivalókat Lanie.
   - A halál oka?- kérdezte Kate, mire a nő rögtön válaszolt.
   - Biztosat csak a boncolás után tudok mondani, de a legnagyobb valószínűséggel ez okozta a halálát.- emelt fel egy zacskót, amiben egy golyó volt.- Ez egy 9 mm-es lövedék.
   - Gyilkos fegyver?- kérdezett megint a nyomozó, majd mikor Lanie fejrázással válaszolt, folytatta.- Rendben, ha megtudsz valamit, hívj.- mondta, majd elindult az autó felé, de érezte, hogy az író nem követi, így megfordult.- Castle, jössz?- kérdezte és megvárta, míg a férfi mellé ér.
   - Persze!- válaszolt, majd mostmár együtt haladtak az autó felé.