Munka vs. szerelem

8. rész

   - Beszélhetnénk?- kérdezte Kate reménykedve, s közben kérlelőn nézett Castle szemébe.
   - 5 perc szünetet kérek és utána folytatjuk.- szólt a hosszú sor felé az író és kezével intett Kate-nek, hogy kövesse. Mikor beértek a Castle számára kijelölt pihenőszobába, a férfi szólalt meg először.
   - Miért jöttél?- kérdezte, s közben még mindig rideg tekintettel nézett a zöldes-barna szemekbe.
   - Sajnálom...- kezdte Kate, majd mikor a kérdő kék szempárba nézett, nagy levegőt vett és folytatta- Sajnálom, hogy nem jöttem vissza rögtön New York-ba, hogy egy percig is hezitáltam a munkám és közötted. Nekem csak időre volt szükségem... de már döntöttem. Téged választalak!- fejezte be mondandóját és a férfi arcát fürkészve várta annak reakcióját.
   Kate már kezdte feladni azt a maradék reményt is, ami még élt benne, mivel Castle percekig némán állt és csak nézett maga elé.
   - És mi a garancia arra, hogy nem hagysz itt megint, ha egy ilyen lehetőség adódik?- szólalt meg Castle. Kate egy pillanatig gondolkodott, majd mikor kitalálta a megfelelő választ, megszólalt.
   - Ilyen nem történhet meg. Ígérem!
   A férfinak kellett egy kis idő, míg felfogta a szavak értelmét és miután ez megtörtént, azonnal reagált. Kezét a nő derekára csúsztatva húzta közelebb magához egy lágy, ugyanakkor érzéki csókra. Mikor Kate ajka engedelmesen nyílt szét, a férfi türelmetlenül hatolt be nyelvével a nő szájába, majd ismerős és oly régen hiányolt táncra hívta annak nyelvét. Egyre szenvedélyesebben csókolták egymást, de végül Castle szakította meg a csókot, mire Kate értetlenül nézett annak szemébe.
   - Várj! Szóval... ez azt jelenti, hogy...- kezdte Castle, de Kate mosolyogva félbeszakította.
   - Igen, azt. Visszajövök New York-ba és itt is maradok. Ha minden jól megy, visszatérek az őrsre is és örülnék, ha te is jönnél!
   - Örömmel!- mondta Castle széles vigyorral, majd újra megcsókolta a nőt, ám most ő tolta el magától.
   - Várnak a rajongóid.- mondta Kate kissé lehangoltan és elhúzta a száját.
   - Nem érdekel!- válaszolta félvállról a férfi és megkísérelt egy újabb csókot ám a nő kezét a mellkasára téve megakadályozta ezt.
   - Menj!- mondta Kate és egy kis mosoly jelent meg szája sarkában.
   - Jól van, de várj meg, jó?
   - Egy feltétellel Mr.Castle! Ha nem fog nők melleire dedikálni!- mondta játékosan és egyben szigorúan Kate és a hatás kedvéért még a szemöldökét is fenyegetően összehúzta.
   - Csak nem féltékeny Beckett...-gondolkozott el egy pillanatra- Nos, tulajdonképpen mi is maga?- kérdezte szenvtelenül Castle, de választ már nem kapott, csak egy rejtélyes mosolyt, majd csak azt látta, hogy az ajtó becsukódik.

   Castle, miután elfogyott a rá váró sor, kilépett az épületből és megpillantotta az ajtó mellett álldogáló nőt. Odalopózott mögé és hátulról megölelte. Kate ijedtében ugrott egyet és a szívére tette a kezét, így megakadályozva, hogy az kiugorjon.
   - Castle! Muszáj halálra rémítened?
   - Nem az volt a szándékom.- mondta Castle kisfiús mosollyal és még mielőtt Kate válaszolhatott volna, gyorsan megcsókolta.
   - Hiányoztál!- mormolta a csókba Castle.
   - Te is hiányoztál!- válaszolta Kate, de még mindig nem szakították meg a csókot.
   Mindketten tudták, hogy ezt nem erre az alig másfél órára értik, hanem arra a két hónapra, amit egymás nélkül, magányosan töltöttek. Fogtak egy taxit és az őrsre tartottak.
   Húsz perc múlva már a liftből léptek ki, majd Ryan és Esposito felé tartottak, akik- mikor észrevették a feléjük lépkedő két embert- nem is tudták volna leplezni meglepettségüket.
   - Sziasztok, fiúk!- szólalt meg Kate mosolyogva, látva a fiúk zavarát.
   - Ti mit kerestek itt?- kérdezte Ryan és közben még mindig meglepetten mérte végig a két embert, mintha meg akarna bizonyosodni, hogy ez nem egy álom. Kate Castle-re nézett és összemosolyogtak.
   - Beckett ugye azért jöttél, hogy újra itt dolgozz?- rohamozta kérdésével Espo a nőt és izgatottan várta a választ.
   - Igen! Vagyis ez Gates-től függ...- mondta kicsit bizonytalanul Kate- Ha nem bánjátok, akkor megpróbálom visszakönyörögni magam.- mutatott az ajtó felé, jelezve, hogy most Gates-nél kell intézkednie.
   - Persze! Menj csak!- mondták a fiúk és már indultak is az asztalukhoz.
  - Veled menjek?- ajánlotta fel a lehetőséget Castle, de Kate azonnal válaszolt egy kis gonosz mosoly kíséretében.
   - Nem. Akkor biztos, hogy nem dolgozhatnék újra itt!
   - Nagyon vicces!- vetette oda a férfi, de a szavakat már csak a nő hátsó felének intézte.

   - Jó napot, asszonyom!- lépett be félve a kapitány irodájába Kate.
   - Jó napot!- pillantott fel egy aktából Gates- Maga meg mit keres itt?- nézett meglepett arccal a nőre a Vaslady és kérdő tekintetével pásztázta annak arcát.
   - Asszonyom! Azért jöttem, mert vissza szeretnék jönni nyomozóként dolgozni.- mondta határozottan a mondatot Kate és várta a választ, ami végül elmaradt.
  - Ezt értsem úgy, hogy otthagyta a nagy lehetőséget és most már beéri egy nyomozói állással is?- kérdezte némi gúnnyal a hangjában a kapitány és mikor Kate szóra nyitotta volna a száját, hogy tiltakozzon, egy mozdulattal leintette, majd folytatta- Remélem, nem a firkász miatt döntött így.
   Kate lehajtotta a fejét, hiszen a Gates-nek igaza volt. Tulajdonképpen Castle miatt döntött így, de nem bánta meg, így felemelve a fejét válaszolt.
   - Nem, asszonyom! Én csak egyszerűen évek óta nyomoztam és ez az életem. Itt vannak a barátaim és nagyon...
   - Na jó, nem kérek a nyálas dumából! Egy egyszerű nemmel is beértem volna.- szakította félbe a nő mondandóját a kapitány és kissé haragos tekintettel nézett annak szemébe, de Kate ettől még tartotta a szemkontaktust.- Most mit csináljak magával? Honnan tudjam, hogy nem fogja megint itt hagyni az őrsöt, ha egy újabb lehetőség adódik?- nézett kérdő tekintettel a nőre.
   - Ígérem, nem lesz ilyen, asszonyom!- mondta Kate teljes meggyőződéssel.
   - És ezt higgyem is el?- kérdezte Gates gúnyosan, majd barátságosabb hangnemre váltott- Jól van, nyomozó, visszatérhet!- hangsúlyozta ki a nyomozó szót, majd folytatta- De magán tartom a szemem! Holnap találkozunk!- fejezte be mondandóját, mire Kate kicsit ijedt szemekkel nézte a kapitányt, majd amikor az intett, hogy távozhat, még ennyit mondott:                                - Köszönöm, asszonyom!- majd elhagyta az irodát. Szemével rögtön Castle-t kereste és mikor megtalálta az egyik pihenőben, bement hozzá.
   - Na, hogy ment?- kérdezte rögtön, mikor megpillantotta a belépő nőt.
   - Jó, hogy nem jöttél be!- húzta el a száját Kate, majd folytatta- Azt hiszem, reggel korán kell kelnünk.-karolta át a férfi nyakát, aki pedig a derekát fogta, majd elgondolkodva hozzátette- Legalábbis nekem...
   - Mi?- húzodott el egy kicsit Castle- Nem kérted meg, hogy visszajöhessek?- kérdezte durcás arccal és Kate olyannak találta, mint egy kisfiút, akinek nem teljesítették a kívánságát és kedve lett volna végigsimítani az arcán, amit meg is tett és úgy válaszolt.
   - Sajnálom. Azt hittem, te majd elintézed, elvégre a polgármester jó ismerősöd.
   Castle-nek be kellett látnia, hogy a nőnek igaza van, de még mindig durcáskodott egy kicsit.
   - Mit szólnál, ha elmennénk valahova enni?- kérdezte Kate és miután látta, hogy szerelme halványan bólint, hosszan és engesztelőn megcsókolta, majd maga után húzta a lift felé.