Munka vs. szerelem

4.rész

   Castle nekipréselte Kate-et a falnak, miközben apró csókokkal halmozta el annak nyakát, majd melle vonalán haladt végig. Újra nyakát csókolta végig, hogy így találjon vissza a duzzadó cseresznyeajkakra, miközben már az ing gombjaival bajlódott. Az sem érdekelte, hogy hány gomb végzi a földön, letépte az inget a nőről. Kate sem tétlenkedett, ő is ugyanolyan szenvedéllyel hámozta le először a zakót az íróról, majd az inget, s keze lassan haladt egyre lejjebb a férfi mellkasán, egészen le az övacsatig és most már azzal babrált. Castle is ugyanezt hajtotta végre, csak ő Kate nadrágján, majd mikor mindketten végeztek, ölbe kapta a nőt, de nem szakították meg csókjukat és így értek el a hálószobáig. Beérve az író letette az ágyra Kate-et és ott kényeztették tovább egymást.
   -Szeretlek!- súgta a nő fülébe Castle.
   -Én is szeretlek!- súgta vissza Kate, majd csókok és simogatások közepette elmerültek egymásban...

   Kate arra ébredt, hogy nincs mellette az író, s azt hitte megint csak álmodott, de amikor megérezte, milyen finom illatok keringenek a lakásban, már kezdte elhinni, hogy ez most nem egy álom. Felkapta Castle tegnapi ingét és bár gombok nem voltak rajta, mégis szívesen simult bele, mert ez első éjszakájukra emlékeztette, hiszen az után is egy szál ingben volt. Összehúzta magán és elindult a konyhába. Mivel Castle nem vette észre, hogy kijött a szobából, nekitámaszkodott a falnak és onnan nézte tevékenykedő szerelmét, majd mikor már nem bírt tovább várni, odalopózott mögé és hátulról átölelte. A férfi ijedtében ugrott egyet.

   -Nyugi, csak én vagyok.-  nevetett fel Kate.
   -Kate! A szívbajt hozod rám!- mondta Castle, miközben megfordult az ölelésben, s szívére tette kezét, így rendezve annak vad dobogását.
   -Jó reggelt!- mondta Kate és egy szenvedélyes, szerelmes csókot adott a férfinek.
   -Jó reggelt!- mormolta a csókba Castle, majd mikor megszakították azt, folytatta- már elmosogattam- adott választ a fel nem tett kérdésre, mikor meglátta Kate kutató tekintetét, ahogy a tányérokat keresi.
   -Köszönöm!- mosolygott az íróra a nő, miközben átkarolta annak nyakát.
   -Mindig.- szólt Castle, s a válaszra mindkettejük szíve nagyot dobbant, hiszen oly régen hiányolták ezt a választ, majd egymásra mosolyogtak, s elmerültek egymás tekintetében.
   -Castle, nem fog odaégni a reggeli?- kérdezte Kate, mikor megérezte a kissé égett szagot.
   -Ez csakis miattad van, mert elterelted a figyelmem!- mondta tettetett sértettséggel a hangjában a férfi, de szája kisfiús mosolyra húzódott.
   -Oh, szóval az én hibám?!- folytatta Kate is ugyanolyan hamis sértettséggel és az ő ajkán is mosoly jelent meg.- Akkor kénytelen leszek én másikat csinálni.- mondta teljes természetességgel.
   -Nem, te csak ülj le és várd meg, amíg kész leszek.- utasította a nőt Castle és nekilátott az újabb adag omlettnek.
   Kate vonakodva bár, de leült, s az asztalnál ülve figyelte a férfit, akit oly annyira szeret. Hetek óta most először megint boldog volt és most teljesen el is felejtette új állását, a visszautasított házassági ajánlatot, csak nézte az előtte mozgolódó írót és egyszerűen csak boldogságot érzett a szívében.
   -Egyébként a hűtőd itt is ugyanolyan üres, mint New York-ban volt.- rántotta ki gondolataiból Castle hangja- Szóval keresnem kellett egy boltot, így amíg te aludtál elmentem megvenni pár dolgot, ha nem baj.- folytatta a férfi, Kate-re nézett.
   -Nem, dehogy is!- válaszolt a nő, és egy mosolyt varázsolt az arcára.
   -Min gondolkodtál?- kérdezte Castle, hiszen azonnal észrevette, hogy szerelme valamin elkalandozott.
   -Semmin, csak... figyeltelek téged és elkalandoztam- mondta ki nehezen Kate, pedig félig még igazat is mondott.
   -Oh, szóval titkon engem figyelsz?- kérdezte Castle szemtelen mosollyal, s nem törődve a nő szúrós pillantásával, folytatta- Vagyis már nem is titkon!- célzott arra az író, hogy Kate kimondta, hogy őt figyeli.
   Castle!- csattant a nő hangja, mivel megelégelte, hogy már megint elszállt magától a férfi és le akart csípni egy kicsit az egojából.- Nem azt mondtam, hogy egyfolytában bámullak, hanem hogy figyeltem, mit csinálsz!- mondta villámokat szóró szemmel, de szája szegletében apró mosoly bújkált.
   Castle durcás arccal fordult el a nőtől és készítette tovább a reggelit, miközben Kate csak mosolygott és tudta, hogy az író nem sértődött meg valóban, ennek ellenére odament és végigsimított a hátán. Mivel a férfi még mindig nem fordult meg, maga felé fordította és úgy nézett a még mindig sértődött szemekbe.
   -Ne haragudj!- kérte Kate Castle-t és megcsókolta az összeszorított ajkakat. Már látta, hogy nyert ügye van, hiszen a kék szemekből eltűnt a sértődöttség, s helyébe szerelem költözött, már csak a férfi arca tanúskodott az előbbi érzelmeiről.- De most komolyan, Castle! Elég!- mondta tettetett szigorral a hangjában Kate és újra megcsókolta az írót, ezúttal sokkal szenvedélyesebben és örömmel könyvelte el magában, hogy Castle visszacsókol. Bár semmi kedve nem volt hozzá, mégis megszakította a csókot, és a készülő étel felé mutatott.- Nem akarok égett reggelit!- szólalt meg Kate és visszaült az asztalhoz.
   Castle kivett két tányért a szekrényből, illetve még kést és villát és gyorsan megterített és kirakta az omlettett azokra. Leült a nővel szemben és elkezdtek enni. Csakúgy, mint tegnap este, most is apró csókokat váltottak és sokszor pillantottak mosolyogva egymásra. Mikor befejezték, Kate sietve indult öltözni, hiszen már így is majdnem késésben volt.
   -Te hova készülődsz?- kérdezte Castle meglepetten, látva, hogy a nő sietve bemegy a hálószobába.
   -Dolgozni, Castle! Tudod, én munkába is járok.- válaszolta kissé gúnyolódva Kate.
   -Ne menj még, kérlek!- mondta könyörgő arccal és szemekkel a férfi és a nő nehezen tudott neki ellenállni, de kénytelen volt.
   -Már így is késésben vagyok.- jelentette ki Kate és 10 perc múlva már felöltözve jelent meg a hálószoba ajtajában.
   Castle lenyűgözve futtatta végig tekintetét a tökéletes alakú nőn. Haja kontyba volt fogva, inget és blézert viselt, valamint egy fekete nadrágot, amely előnyösen kiemelte formás fenekét.
   -Castle! Ne bámulj!- rántotta ki gondolataiból az írót Kate szigorú hangja, de szája szegletében mosoly bújkált.
   -Miért? Hiszen most kaptalak vissza és ezt alig hiszem el. Muszáj meggyőződnöm róla, hogy itt vagy.- magyarázkodott a férfi és közben még mindig a nőt figyelte mosolyogva.
   -Azzal, hogy bámulsz?- kérdezte még mindig tettetett szigorral a nő, majd folytatta- Inkább így győződj meg róla!- mondta érzéki hangon Kate, majd odament a férfihoz és egész közel hajolva hozzátette- Na, elhiszed már, hogy itt vagyok?- kérdezte mosolyogva a nő, de tudta mi lesz a válasz, ezért még nem csókolta meg a férfit, csak pajkos mosollyal, huncut szemekkel nézett az előtte álló férfira.
   -Még nem...- mondta Castle lélegzetvisszafojtva, hiszen megőrjítette a nő közelsége- de ha esetleg megtennéd, hogy...- kérte volna a férfi Kate-et, de a nő félbeszakította.
   -Fogd be, Castle!- mondta suttogva Kate és már rá is hajol Castle ajkára. Nyelve lassan, érzékien tört utat az író szájába és ismerős táncra hívta annak nyelvét, így bebarangolva ajkának mélységét. Mikor a nő megérezte, hogy Castle már az ing alatt simogatja hátát, kelletlenül, de megszakította a csókot és sajnálkozva nézett a kék szemekbe, melyek már első találkozásukkor rabul ejtették őt.
   -Sajnálom, mennem kell- mondta bocsánatkérőn nézve a kék szemekbe, majd egy futó csókot lehelt a férfi ajkaira és kilépett az ajtón.
   Castle egyedül maradt Kate lakásában, és egyre magányosabbnak érezte magát, pedig a nő még csak 10 perce ment el. Majd úgy döntött, nem üldögél az üres lakásban, így elkezdett készülődni és elindult a közeli hotelba, ahol szobát foglalt.