BOLDOG ÚJ ÉVET!

Sikerekben, egészségben és minden jóban gazdag új évet kívánok minden kedves látogatónak!

Nem minden alakult úgy, ahogy szerettem volna, de mostanra megoldódni látszanak a problémáim, mint láthatjátok, új részeket is hoztam. A történet hamarosan a végére ér, de nem ígérem, hogy "csattanós" lesz a vége. Remélem vannak még olvasóim, akik pedig itt voltak, azoknak köszönöm a kitartást! :) Jó ünneplést!

Munka vs. szerelem 15.rész

   Kate fáradtan ült le székébe a kihallgatás után. Megérzései azt sugallták, nem Brad az emberük, de a bizonyítékok ennek ellentmondtak. 

   - Szerintem nem ő tette. - jelentette ki nemes egyszerűséggel Castle, mire Kate érdeklődve tekintett rá. - Ugyan már! Hiszen te is láttad, hogyan reagált, biztos, hogy nem sáros. 

  - Castle! Mind ezt mondják. - válaszolt a nő, de közben elnyomott egy mosolyt, mennyire egyformán gondolkoznak. - Nem sokára visszamegyünk és mindent kihúzunk belőle, amit lehet. Ha ő tette, úgyis ki fog derülni. - folytatta Kate gondolatmenetét, miközben felállt és a pihenő felé indult, hogy kávét készítsen. Castle, meglátva a lehetőséget a dologban, azonnal a nő után indult, hogy aztán bezárva az ajtót, Kate-hez lépjen és édes csókot válthassanak. Castle a csók megszakítása után a kávégéphez lépett és, miközben arra várt, hogy elkészüljenek a feketék, megfordult. Észre sem vette, hogy Kate olyan közel lopózott hozzá, csak amikor megfordult. Mosolyogva lépett még közelebb és karjait a dereka köré fonta, majd lassan megcsókolta.
   - Még mindig áll a maffiás elméletem. - szólalt meg a csók megszakítása után, mire Kate szigorúan és értetlenül ráncolta össze szemöldökét.
   - Mondd, mégis miért mindig a legjobb pillanatainkat kell ilyenekkel lerombolnod? - kérdezte a nő, de szája közben mosolyra húzódott, ahogy az évődő választ várta, ami nem is váratott magára sokáig.
   - Szóval ezek a legjobb pillanataink? - húzta fel csibészesen a szemöldökét az író.
  - Tény, hogy vannak még jobb pillanataink is... - válaszolta Kate és karjait a férfi nyaka köré fonta, miközben alig várta, hogy csíphessen szerelme egójából.
  - Mint például a tegnap este? - csillant meg pajkosan az író kék szeme, de egészen más válaszra számított, mint amit kapott.
   - Nem. Mint például, amikor megtöröm az elméleteidet! - mondta kibontakozva az ölelésből, mert közben kész lett a két kávé.
   - Micsoda!? Felvilágosítanálak, hogy az elméleteim számtalanszor segítettek titeket hozzá az ügy megoldásához. Nem mellesleg pedig, az én elméleteim megtörhetetlenek. - jelentette ki nagyképűen, és kihúzta magát.
   - Hát persze! - felelte Kate és kezében kávéjával, kilépett a pihenőből és leült asztalához. Rick durcásan követte, elkönyvelve magában, hogy megint ő maradt alul, de belül egyáltalán nem bánta, mert minden pillanatát élvezte az ilyenfajta évődéseknek. Be kellett látnia, hogy Kate-nek igaza van, valóban ez a legjobb pillanataik egyike. Miután megitták kávéjukat, újult erővel indultak a kihallgató felé, újabb kört futva a gyanúsítottal.

Kate fáradtan huppant le a kanapéra, miután hazaértek. Miután kiderült, hogy Brad nem bérelt fel senkit, hanem a pénzt adományként gyűjtötte és adta beteg gyerekek számára, Kate még kiadott pár parancsot a fiúknak és mindannyian hazaindultak, mert úgy vélte, aznap már úgysem haladnak többre. Most semmi másra nem vágyott, csak hogy végre aludhasson szerelme karjaiban. Miután Castle bejelentette, hogy rendel valami kaját, a fürdő felé indult, hogy lezuhanyozzon. Mire készen lett, már az étel is megérkezett, ők pedig éhesen láttak a neki. A vacsora után Rick is lezuhanyzott és most a nőt átölelve feküdt az ágyban. Sokáig hezitált, hogy rákérdezzen-e a dologra, ami már reggel óta zavarta. Végül erőt vett magán és nagy levegőt véve megszólította szerelmét.
   - Kate... - suttogott a szoba csendjébe és feszülten várta a nő válaszát.
   - Hm? - hümmögött Kate lehunyt szemmel.
  - Mi volt a baj reggel? - kérdezte nehezen Castle és most felkönyökölt és figyelte, ahogy a nő megfordul, majd ránéz.
   - Szerinted ez működhet? - kérdezte hirtelen, válasz helyett és gyanúsan csillant meg szeme. Castle-t meglepte a kérdés és most értetlenül nézett a nőre.
   - Hogy érted? - adott hangot meglepettségének és kérdőn fúrta szemét a most sötétzölden csillogó szemekbe.
  - Kettőnkre gondolok. Mármint most minden szép és jó, de mi lesz később? Úgy értem, merre haladunk? Az óta a dolog óta, mintha valami más lenne. - gondolt most arra, amikor visszautasította Rick ajánlatát és hetekig nem látták egymást. - Hallgatunk róla és nem beszélünk erről...
   - Kate, én azt hittem, nem szeretnél róla beszélni... - pillantott megint értetlen tekintettel szerelmére Castle.
  - Éppen ez az. Én szeretnék, de... - hezitált könnyes szemmel Kate, majd bizonytalan tekintettel Rick-re nézett. - félek...
   - Mitől félsz? - simogatta meg a nő arcát, miközben letörölte a könnycseppeket.
   - Attól, hogy elromlik. Hogy majd nem tudom felkelteni az érdeklődésed és nem tudom megadni neked, amire vágysz...
  - Kate! - szakította félbe most Castle és megfogta szerelme kezét. - Ami köztünk van, sosem romolhat el, mert szeretlek, mindennél jobban és tudom, hogy te is szeretsz. Éppen ezért, mindig fel tudod majd kelteni az érdeklődésem. - mosolyodott el a komolyság után Castle, majd folytatta - Te vagy az, amire vágyom és vágyni is fogok! - jelentette ki magabiztosan, majd közelebb hajolt.
   - De... - kezdett volna tiltakozni a nő, de az író belé fojtotta a szót.
 - Tudom, hogy nem állsz még készen. Várok, ameddig csak kell. - mosolygott biztatóan, és megcsókolta a hívogató ajkakat.
  - Tudom és köszönöm! - csókolta meg az írót szerelmesen és elhelyezkedett alatta.
  - Mindig! - suttogta a csókba Rick, majd elmerültek a csókok és simogatások birodalmában.

Munka vs. szerelem 14. rész

   Gates összehúzott szemöldökkel, csípőre tett kézzel várt magyarázatot. Castle minden szót jól megfontolva kezdett bele mondandójába.

   - Csak azt akartam mondani, mielőtt Beckett nyomozó félbeszakított volna - pillantott most Kate-re segítségkérőn, mire ő csak alig észrevehetően megrántotta vállát, és jól szórakozott az írón -, hogy lehet, hogy egy nagy ember ölte meg...

   - Ezt most hagyja abba Mr. Castle! - szakította félbe a kapitány a férfit, majd utasítón dörrent a hangja - Hagyja Beckett nyomozót dolgozni, és ne fárassza az elméleteivel! Megértette?

   - I-Igen, asszonyom... - válaszolta Castle, miközben látta, hogy Kate alig bírja visszafojtani feltörni készülő nevetését. - Neked ez ennyire vicces? - kérdezte kissé sértve, karbatett kézzel, mint egy durcás kisgyerek.

   - Te is nevetnél a helyemben! - mentegetőzött Beckett. - Egyébként tényleg ezt akartad mondani?

   - Dehogyis! Teljesen másra gondoltam, amit este meg is valósíthatnánk... - suttogta, miközben szemével végigmérte szerelmét, akinek melege lett a pillantástól - Egyébként pedig, miközben a kapitánynak magyarázkodtam, eszembe jutott egy lehetőség... Kíváncsi vagy rá?

   - Nem igazán... - gonoszkodott Kate száját elhúzva, de Castle rá sem hederített, hanem belekezdett elméletébe.

   - Szóval, visszavonom előbbi ötletemet, miszerint a mostohaapa ölte volna meg Mandie-t. Szerintem egy befolyásos ember tehette, mégpedig felbérelt egy bérgyilkost.

   - Miből gondolod, hogy bérgyilkos tette? - kérdezte kétkedve a nő.

   - Az áldozattal egyetlen 9mm-es lövedékkel végeztek, ami nem a legveszélyesebb fegyverek közé tartozik, amit a fejébe lőttek kivégzésszerűen. Oh, tudom! - révedt el a tekintete - A maffia volt! Mandie biztosan rájött valamelyik piszkos ügyükre és puff, eltették láb alól, így nem árthat nekik többé. - fejezte be elméletét, mire Kate elhúzta száját, azonban nemsokára mosolyra húzódott ajka, mikor körvonalazódni kezdett valami a fejében.

   - Vagy, mégis bérgyilkos követte el.

   - Mire gondolsz? - kérdezte Castle érdeklődve.

   - Brad számlájáról eltűnt tízezer dollár... Tízezerért már el lehet tüntetni valakit, persze nem a legjobban, De akkor miből szökött meg? - nézett kérdőn Castle-re.

   - Fiúk! - szólt oda munkába merülő társainak Kate, akik azonnal felálltak és felé indultak.

   - Éppen szólni akartunk! - szólalt meg Javi. - Még több pénzmozgást találtunk Brad számláján. Egészen pontosan még tízezer dollárt, amit két napja vettek fel.

   - Pont azon a napon, amikor megölték Mandie-t. - gondolkodott hangosan Beckett. Látta, hogy a fiúk szeme izgatottan csillog, így bólintva adta meg nekik az engedélyt, hogy elmondják.

   - A new york-i reptéren az egyik recepciós felismerte a fickót, amikor jegyet akart venni. A biztonságiak már várnak ránk a pasassal. - folytatta Ryan jelezve, hogy menniük kellene.

   - Rendben. Akkor menjünk! - kapta fel kabátját Beckett, fegyverét és jelvényét pedig az oldalára csatolta.

Kate Castle-el a nyomában lépett be a kihallgatószobába, miközben arra gondolt, talán könnyű dolga lesz, hiszen a férfit nem volt éppen nehéz elkapni. Szigorú ábrázatát elővéve csapta le a mappát az asztalra és foglalt helyet. Castle is követte példáját és most már mindketten a gyanúsítottat nézték kitartóan, Brad nem bírta tovább, hogy szótlanul figyelik, így most kérdőn nézve rájuk megszólalt.

   - Miért hoztak be? Nem tettem semmit! - tagadott azonnal, miközben látszott rajta, majd' szétveti az ideg.

   - Higgye el nyomós okunk volt rá! - szólalt meg Kate is. - Elárulná, honnan lett hirtelen ennyi pénze és, hogy miért kellett olyan sürgősen felvennie?

   - Ahhoz maguknak semmi közük! - ellenségeskedett Brad, de Kate most az asztalra könyökölve közelebb hajolt.

    - Téved! Nagyon is sok közünk van hozzá, miután alapos gyanúnk van rá, hogy ezzel felbérelt valakit.

     - Maga most gyanúsít engem? Azt hiszi, én ölettem meg Mandie-t?! - háborodott fel teátrálisan, miközben szemét a két ember között kapkodta.

    - Gratulálok! Maga nagyon okos ember. - jegyezte meg Castle száját elhúzva, mire a férfi értetlenül tekintett rá, de Kate nem hagyta megszólalni.

      - Gondolja meg, Brad! Ha most mindent bevall nekem, alkut köthetünk. - dobta be a jól ismert és bevált trükköt a nő és szemét Brad szürke szemébe fúrta. A férfi egy pillanatig hezitált, majd jól megfontoltan, de talán túl gyorsan válaszolt.

     -  Tudja nyomozó, amikor az életem szerelme azt mondta, hogy nem kellek neki többé, dühös lettem. Maga is az lenne a helyemben, jól gondolom? - kérdezte, de mivel választ nem kapott, folytatta - Igen, dühös voltam, de annyira nem, hogy megöljem azt, akit szeretek.

   - Így hát felbérelt valakit, mert maga nem akarta bepiszkolni a kezét? - kérdezte Kate magabiztosan, de a férfi hevesen tiltakozni kezdett.

       -  Nem, dehogy! Hagyja már ezt abba, sosem tennék ilyet! - ordította, de Kate már megelégelte az egy helyben toporgást és azt asztalra csapott.

     - Maga nekem ne parancsolgasson! Itt én parancsolok magának és azt parancsolom, hogy mondja el az igazat! - sziszegte visszafojtott indulattal Beckett és farkasszemet nézett a férfival.

     - Értse meg, hogy az igazat mondom! - mondta kétségbeesetten, és segítségkérőn kapaszkodott a nő tekintetébe.

      - Rendben. - mondta Kate, mire Brad fellélegzett, de a következő pillanatban Beckett hozzátette - Akkor gondolkodjon még egy kicsit és találjon ki hihetőbb hazugságot. - mondta látszólag nyugodtan, majd szó nélkül, nyomában az íróval kilépett a szobából.    

  

Munka vs. szerelem 13.rész

   Castle és Beckett mélyen aludtak egymás karjaiban. Az író keze óvón pihent szerelme derekán, Kate pedig félálomban még közelebb bújt a férfihoz. Ekkor egy autó hangos dudálással adta valaki tudtára, hogy sietni szeretne. A zajra Kate riadtan nyitotta ki szemeit, de hamar nyugtázta, hogy csak egy gyakori zajt hallott. Egy pillanatig csak nézte az alvó férfit, majd hirtelen ötlettől vezérelve megpróbált úgy kibújni szerelme karjai közül, hogy ne ébressze fel őt, majd ezután a konyhába indult. Miközben a palacsintákat sütötte, elmerengve gondolt az elmúlt időszak eseményeire. A házassági ajánlat, amivel minden kezdődött, aztán a szakítás, a fájdalmas, magányos napok és még magányosabb éjszakák, aztán amikor azt hitte, hogy végre minden rendben és az újabb fájdalom és csalódás. De egyvalamit biztosan tudott. Jól döntött, amikor elment arra a bizonyos dedikálásra és mindent tisztázott az íróval. De akkor vajon miért van nyugtalanító gondolata? Hiszen azóta nem beszéltek házasságról vagy éppen ez a baj? Hogy elfojtanak egy jövőjüket meghatározó dolgot? Tudta, hogy Castle az a férfi, aki mellett le szeretné élni az életét, és tudta azt is, hogy a férfi mindig ott lesz vele, bármi történjen. De mégsem tudott még megtenni egy akkora lépést, mint a házasság. Félt, hogy újra elveszíti azt a valakit az életében, aki a legfontosabb számára. Nem akart ezen gondolkodni, így megrázta fejét, hogy kiűzze a baljós gondolatokat fejéből és teljesen az étel készítésére tudjon koncentrálni, de gondolatai továbbra is nyugtalanították. A merengésből két meleg kar szakította ki, amelyek szorosan fonták körbe derekát és hasán pihentek meg.
   - Jó reggelt! Mi finom készül? - mormolta szerelme nyakába két csók között Castle, miközben keze izgatón simogatta a nő derekát.
   - Palacsinta. - fordult meg karjaiban Kate és megcsókolta szerelmét. - Eheted lekvárral, kakaóval vagy amivel szeretnéd. - sorolta a lehetőségeket, majd mikor Castle le akart ülni az asztalhoz, megfogta karját, visszahúzta és hosszan, szerelmesen tapasztotta ajkát az íróéra. - Egyébként, neked is jó reggelt! - suttogta mosolyogva szerelme szájába a szavakat, majd még egyszer, lassan megcsókolta. Ezután tányérokat vett elő és rárakta a palacsintákat, majd narancslevet töltött mindkettejüknek. A reggelit szótlanul fogyasztották el és ez legfőképp Kate hangulata miatt volt. Castle is észrevette, hogy valami nincs rendben, és amikor már az autóban ülve hajtottak a kapitányság felé, rá is kérdezett.
   - Kate, valami baj van?
   - Nem, nincs semmi gond. - erőltetett mosolyt arcára, miközben oldalra pillantott a férfira, de közben pislantott egyet, ami azt sugallta Castle-nek, hogy nem mond igazat.
   - Látom, hogy valami nyugtalanít. - faggatta tovább Castle, eredménytelenül.
   - Tényleg nincs semmi baj, Castle.- mondta kicsit inerültebben, mint szerette volna. Rick jobbnak látta, ha nem kérdez többet, így inkább az út további részében csendben figyelte a kígyózó autósort.

Beckett éppen leült asztalához, amikor Ryan robogott hozzá és arcán látszott, hogy valami fontos dolgot szeretne közölni felettesével.
    - Beckett! Megvan a fickó. Egy bolti eladó azonosította és az 52.-en halad észak felé.
   - Akkor mire várunk? Kapjuk el! - mondta Beckett és intett Javinak is, hogy jöjjön, majd mind a négyen beszálltak a liftbe. Mikor leértek, olajozott szerkezetként váltak ketté és szálltak be autójukba. Nem kapcsoltak szirénát, hiszen nem akarták felhívni magukra a figyelmet, főleg a gyanúsítottét nem. Beckették fordultak be először az utcába és, miután Kate leparkolt a bolt előtt, kiszálltak az autóból. A nő szeme cikázott a járdán haladó emberek között, de nem találta a férfit. Castle mutogatva jelzett a gyanúsított felé, mire a fiúk és Kate azonnal utána eredtek, ügyesen kerülgetve az akadályokként szolgaló embereket. A férfi hátranézett és felmérve a veszélyt, futni kezdett, fellökve ezzel jó néhány elégedetlenkedőt. Szemével idegesen keresett menekülőutat, miközben minden tárgyat, ami az útjába került, a nyomozók elé lökött, így hátráltatva őket, de figyelmetlensége miatt nekifutott egy lassan haladó autónak és átesett rajta. Sietve próbált felállni, de ekkor Beckett utolérte és egy ügyes mozdulattal visszakényszerítette az aszfaltra, egy másik mozdulattal pedig bilincset kattintott a csuklójára, amit erőteljesen meghúzott, a gyanúsított pedig felkiáltott fájdalmában. Kate intett a fiúknak, hogy vigyék be a férfit, ő pedig, az íróval együtt, aki elismerően nézett rá egész eddig, beszállt a saját kocsijába és gázt adva hajtott a kapitányságra, hogy rács mögé tudja dugni azt a szemetet. Visszaérve az őrsre, Kate elkezdte összerendezni a kihallgatáshoz szükséges aktát, miközben Castle hallgatagon figyelte őt, de nem szólt semmit. Kissé sértve érezte magát, amiért a nő nem osztotta meg vele rossz hangulatának okát, bármi legyen az.
   - Beckett! - rántotta ki mindkettőjüket gondolataikból Javi hangja, ahogy feléjük közeledett - Az egyesben vár a fickó. - mondta, mire Kate bólintott, ő pedig utasításra várva nézett rá, de mivel a nő nem szólalt meg, rákérdezett - A pasassal mi legyen? Úgy értem, Brad - del.
   - Öm... Persze... - vacillált Kate, de gyorsan visszanyerte lélekjelenlétét, és most már szakszerűen adta ki a parancsokat - Menjetek el a címére és tudjatok meg minél többet róla és Mandie - ről, illetve a kapcsolatairól, a munkájáról, mindenről! Tudni akarok minden részletet az életéről, egészen mostanáig!
  - Rendben... - válaszolt Esposito gyanakodva, de nem kérdezett rá a nyomozó szétszórtságának okára, csak kutatóan fürkészte annak arcát. Beckett hirtelen ránézett és ez elég volt Javinak, hogy tudja, ma jobb, ha kerüli felettese társaságát és inkább gőzerővel dolgozik. Még vetett egy együttérző pillantást az íróra, mivel azonban az csak maga elé nézve töprengett, Ryan asztala felé vette útját.
   Beckett, felvéve a gyanúsítottaknak szóló arckifejezését, nyitott be a kihallgatószobába teljes nyugodtsággal, az íróval a nyomában. Beérve az aktát hanyagul az asztalra hajította, majd komótosan kihúzta a széket és leült a gyanúsítottal szemben, miközben felcsapta az aktát és monoton hangon olvasni kezdett.
   - Adam Shoore. Zaklatás, testi sértés, rablás... Unatkozik és úgy döntött, áttér a gyilkosságra? - emelte most rideg tekintetét a férfira, aki először nemtörődöm módon, hanyagul ült a széken, majd mikor meghallotta, mivel vádolják felháborodottan kapkodott levegő után.
   - Miről zagyvál itt? Nem követtem el semmit! - ordított Adam kétségbeesetten, miközben hevesen gesztikulált.
   - Pontosan tudja, miről beszélek! Volt önnek bármilyen kapcsolata Mandie Walls - zal? - kérdezte, miközben két képet tolt a gyanúsított elé, az egyiken a lány mosolygó arca volt látható, a másikon pedig holtan feküdt a földön.
   - Istenem... - suttogta maga elé megtörten - Hogy történhetett ez?
   - Ne tegyen úgy, mintha csak most szembesülne ezzel. Szerintem maga tudja a legjobban, hogy történt, hiszen ott volt a helyszínen, nem igaz? - váltott erőteljesebb hangnemre Beckett, miközben felállt és az asztalra támaszkodva nézett bele Adam szemébe és egy újabb képet tolt elé, a kamera kimerevített képét. Adam vetett egy ideges pillantást a képre, majd megsemmisülve hunyta le szemét és pár másodperccel később halkan megszólalt.
   - Igen, ott voltam. De nem én tettem, esküszöm! Mandie kérte, hogy segítsek neki.
   - És miért kérte pont magát? - szólalt meg Castle először, mióta beléptek.
   - Azért, mert barátok voltunk! - magyarázkodott egyre idegesebben a férfi.
   - Barátok? - kérdezett vissza Beckett és Castle egyszerre, kifejtésre várva.
   - Igen, régóta ismertük egymást, még a gimiben találkoztunk és azóta is tartottuk a kapcsolatot, mindig találkoztunk, ha valami...
  - Adam, a lényeget! - morrant rá Kate, mivel kezdett elege lenni abból, hogy a lényeges információkat harapófogóval kell kihúzni a férfiból, a lényegtelen pedig dől belőle.
   - Szóval, Mandie az éjszaka közepén felhívott... és a hangjából azonnal tudtam, hogy baj van. Azt mondta, hogy úgy érzi, mintha követnék és hogy segítsek neki... Elmondta, hogy hol van. Én kérdeztem, hogy mit keres éjszaka az utcán, de már nem válaszolt... Azonnal elindultam, de mire odaértem... már késő volt... ott feküdt és... én nem tudtam mit tegyek... - mondta el részletesen a történteket Adam egyre szaggatottabban.
   - Mondjuk hívhatta volna a 911-et! - szólt közbe Castle, mire a férfi lehajtott fejjel őrlődött.
   - Tudom... de megijedtem, hogy ott találnak... és rámkenik... én csak...
   - Így inkább fogta magát és eliszkolt, jól mondom? - kérdezte Beckett, majd ridegen folytatta. - Miből gondolja, hogy ezt el is hiszem magának?
   - El kell hinnie! Én soha nem lettem volna képes megölni Mandie-t! - emelte fel a hangját kétségbeesetten Adam, de Beckett már felállt és kifelé tartott, mikor a férfi utána szólt. - Nyomozó, elengednek?
   - Amíg nem tisztázódik, addig nem. Maga az elsőszámú gyanúsított. - válaszolt Beckett, majd mit sem törődve a férfi döbbent tekintetével, kilépett az ajtón. Kifelé menet észre sem vette a felé száguldó Espo-t és Ryan-t és majdnem beléjük ütközött.
   - Hé, Beckett. Elmentünk a fickó lakására, és mit találtunk? - kezdte Espo beszámolóját, mire Rick és Kate is érdeklődve pislantottak rá. - A nagy semmit. Kérdeztük a szomszédokat és azt mondták, ma korán reggel ment el a pasas egy jó nagy bőrönddel.
   - Köszöntek is neki a szomszédok és kérdezték hová készül, de Brad senkinek nem válaszolt, sőt, mintha ott sem lennének, figyelmen kívül hagyta őket, annyira sietett valahová. - vette át Ryan a szót és mondandója befejeztével várakozón nézett társaira.
   - Tehát szökni készült és talán már valahol távol van. - gondolkodott hangosan Beckett.
   - Van más is! - kezdte Ryan - A számlájáról tízezer dollárt vett ki, szintén tegnap.
   - Vajon mire kellett neki annyi pénz? - kérdezte most Castle, aki eddig hallgatott.
   - Fiúk! Kérjétek be a repterek kameráinak felvételeit, nézzetek utána, vásárolt-e repülőjegyet, ha igen, hol és mikor és hová szól, mennyi időre ment, ha már elment, illetve, ha még nem ment el, zárassátok le a reptereket. Adjatok ki körözést az államokra és minél több helyen kerestessétek. El fogjuk kapni! - adta ki izgatottam az utasításokat Kate, mert örült, hogy most már van egy jó nyomuk, amin elindulhatnak végre.
   - És mi, mit fogunk csinálni? - kérdezte érdeklődve Castle, de némi huncutság is csillant a szemében.
   - Megvárjuk, míg felbukkan a fickó, addig is, csinálom a papírmunkát. - válaszolt Kate és már előre látta maga előtt Castle arcát a papírmunka hallatára, viszont az író most másképp reagált.
   - Igazából, azt hittem, hogy egészen másképp fogsz válaszolni a kérdésre, valahogy sokkal... - mosolygott kajánul, majd nyelt egyet az elképzelt lehetőségeket maga előtt látva, de Kate erőteljes, megróvó hangja kirántotta pajzán gondolataiból.
   - Castle! Ha kimondtad volna, Istenemre mondom, hogy én... - kezdte fenyegetni szerelmét Beckett, de torkára forrt a szó, amikor meglátta, ki áll Castle mögött.
   - Mit mondott volna ki, Mr. Castle? - dörrent az ismerős, számonkérő hang közvetlenül mellettük, mire az említett személy nyakát behúzva, félénken mosolyogva fordult a hang irányába.
 

Munka vs. szerelem 12.rész

   Beckett meglepődve nézte az előtte álló, öltönyös, gazdag férfit. Már kezdte sejteni, hogy Castle elmélete megáll és ő majd hallgathatja, hogy "én megmondtam". De nem akart elhamarkodottan dönteni, ezért újra nekikezdett a bemutatkozásnak.
   - Kate Beckett nyomozó vagyok a rendőrségtől, az úr Richard Castle. - mondta, de mivel a férfi nem mozdult, hozzátette - Bemehetnénk?
   - Miért jöttek? - kérdezte barátságtalanul a férfi és még mindig az ajtóban állt, de mikor meghallotta a választ, azonnal elállt az útból.
   - Mandie Walls gyilkosságának ügyében nyomozunk. - mondta némi együttérzéssel, de mégis keményen, hiszen nem imponált neki, hogy ilyen ellenségesen viselkedik a férfi, annak ellenére, hogy a jelvényét is felmutatta.
   - Ó! Jöjjenek beljebb! - mondta most már kissé letörten, Kate pedig rögtön belépett, nyomában Castle-lel. Ahogy beljebb értek, megpillantották a kanapéról meglepetten felálló nőt, Mandie édesanyját.
   - Sarah, a rendőrségtől jöttek. - mutatott a férfi az érkezőkre, majd folytatta - Mandie miatt. - mondta és a nő szemében azonnal aggodalom csillant. Kérdőn nézett az ismeretlenekre, majd meg is szólalt.
   - Mi történt?
   - Asszonyom, sajnálom, a lányát ma holtan találták. - mondta együttérzéssel, miközben látta, hogy a nő lesújtva roskad le a kanapéra és maga elé meredve próbálja feldolgozni a lehető legrosszabb hírt - Tudom, hogy nagyon nehéz, de fel kell tennem néhány kérdést. - ült le a nővel szemben egy fotelba, míg Castle állva maradt, és szemre vételezte a kis lakást. Kate megvárta, míg némileg megnyugszik a nő, majd halk hangon megkérdezte. - Voltak a lányának ellenségei, esetleg olyanok, akikkel öszetűzésbe keveredhetett?
   - Nem tudok ilyenről... Mandie... mindig visszahúzódó volt, de... soha, senkivel... nem volt rossz viszonyban. - válaszolta sírástól szaggatottan, miközben néha megtörölte könnyben úszó szemeit.
   - Esetleg egy volt barát? - vetette közbe Castle.
   - Tudják, Mandie-nek sosem voltak komolyak a kapcsolatai és csak pár hónapig tartottak, jó esetben. Nemrég szakított a barátjával, úgy egy hónapja.
   - Mi a neve? - kérdezte Kate, hiszen minden nyomnak utána akart nézni.
   - Brad... Brad Tasel. -gondolkozott el a nő.
   - Voltak a lányának anyagi gondjai? - tette fel a következő kérdést Kate, majd észrevétlenül Castle-re pillantott és már előre felkészült a férfi önfényezésére.
   - Nem hinném. A vőlegényemmel mindig kisegítettük, ha éppen szüksége volt pénzre, de ez nem gyakran esett meg. Nem tudom hogyan, de Mandie jól tudott takarékoskodni a kis fizetéséből. - mondta az asszony a mellette ülő és kezét szorongató férfira pillantott, szerelemmel szemében.
   - A vőlegénye?! - kérdezte Kate, de a választ már tudta.
   - Igen, nemsokára lesz az esküvőnk. - mosolyodott el a nő, de hirtelen elkomorult. - Nem tudom, hogy lesz ez Mandie nélkül... - csordult ki néhány könnycsep szeméből, a férfi pedig nyugtatólag  megsimogatta hátát.
   - Nos, köszönjük asszonyom. Ha bármi eszébe jut, kérem hívjon fel! - nyújtott át egy cetlit Kate.
   - Ugye megtalálják, aki ezt tette a lányommal? - nézett reménykedve a nyomozóra az asszony.
   - Mindent tőlem telhetőt megteszek. - válaszolta Kate, majd Castle-lel együtt kiléptek a lakásból.

Az őrsön Ryan és Esposito figyelmesen néztek át minden apró képkockát a kamerák felvételeiből. Ekkor lépett ki a liftből Beckett és Castle és Kate asztalához tartottak. A lift kattanására felnéztek a fiúk és a két ember mellett termettek.
    - Sziasztok! Körbevittük a pasas képét pár helyen és el is küldtük minél több helyre, de eddig még semmi. Ezért most nézzük újra át a felvételeket, hátha valamiben hibázott a fickó. - számolt be Espo, miközben Beckett jelve, hogy megértette, bólogatott, Castle pedig szemöldökráncolva figyelt. - Ti mire jutottatok?
   - Az  áldozat édesanyja, Sarah beszámolt egy volt barátról. A neve Brad Tasel, kérlek, nézzetek utána. Mindent tudni akarok róla, azt, hogy hol járt, mit csinált az elmúlt egy hónapban, illetve miért és hogyan szakítottak Mandie-vel. Mindent. Ha megvagytok vele, hazamehettek, de előtte szóljatok nekem, mert holnap az első dolgunk lesz felkeresni Brad-et. - utasította a fiúkat Kate, és miután azok bólintottak, a pihenő felé indult, hogy egy kávéval frissítse fel magát és aztán belevethesse magát a bizonyítékok tanulmányozásába. Castle, mintha megérezte volna a szándékát, előbb odalépett a kávégéphez, mint Kate és elkezdte bekészíteni a feketéket. A nő mosolyogva figyelte szerelme minden mozdulatát, aztán, amikor Rick megfordult, boldogságtól sugárzó, zöldes-barna tekintetét a férfiéba fúrta és közelebb lépett. Karjait a férfi nyaka köré fonva adott neki egy szerelemmel teli, lágy csókot. Ez a csók nem volt szenvedélyes, sem kapkodó vagy vágyakozó, csakis a két ember közötti végtelen szerelmet fejezte ki. Mikor levegő hiányában megszakították az édes pillanatot, lehunyt szemmel érintették egymáshoz homlokukat. Majd Castle pár centit távolabb húzódva, huncut tekintettel nézett a szeretett nőre.
   - Valld be, hogy igazam volt!
   - Tessék!? - nézett értetlenül Kate, hiszen még mindig a csók hatása alatt volt. Kissé ő is távolabb húzódott és várakozva nézett a férfira.
   - Valld be, hogy igazam volt a szeretővel kapcsolatban!
   - Igen, tényleg igazad volt azzal kapcsolatban, hogy a szerető gazdagnak tűnik. - kezdte Kate és kihangsúlyozta az "azzal" szót. - De miért ölte volna meg Mandie-t? És miért lettek volna rosszban? - tette fel a logikus kérdéseket a nő.
   - Például, amiért olyan távolságtartón fogadott minket. Mintha nem lenne tiszta a lelkiismerete...
   - Castle, ne képzelj többet bele, mint amennyi igazából! - törte meg az író elmélkedését. - Ha ettől boldog leszel, holnap utánanézek a pasasnak, oké? - nézett egy pillanatra a férfira, mire az bólintott. Kate pedig a kávégéphez lépett és kitöltötte két bögrébe a kávét, az egyiket Rick felé nyújtva, aki mosolyogva elvette. Nem gyakran fordult elő, hogy a nő adná neki a kávét. Beckett helyet foglalt az egyik széken, majd az előzőleg behozott aktákból egyet elvett, felé hajolt és elkezdte tanulmányozni, Castle pedig egy másikat kezdett el olvasni.
Egy óra múlva Castle fáradtan dörzsölte meg az olvasástól égő szemeit, amiből azonban a mellette figyelmesen olvasó nő semmit nem vett észre. Így, mintha csak egy újabb adag kávéért indulna, felállt és el is indult abba az irányba, de mivel eddig sem ez volt a terve, a nő mögött megállt, majd lejjebb hajolt. Haját félresimítva érintette ajkát a nő nyakának ívéhez és ezt követte egy újabb és egy újabb csók, Kate pedig fejét kissé oldalra hajtva, mosolyogva élvezte a mámorító érintéseket, majd lassan megfordulva a férfi karjaiban éppen meg akarta csókolni a keskeny, érzéki ajkakat, amikor kivágódott a pihenő ajtaja és ők úgy rebbentek szét, mintha valami forróhoz értek volna. Az ajtóban álló Ryan zavartan köszörülte meg a torkát, de fél másodperc múlva úgy fogott bele mondanivalójába, mint aki semmit nem vett, vagy nem akart észrevenni a dolgokból. A jelek viszont nagyon árulkodóak voltak.
   - Beckett, utána néztünk a fickónak és érdekes dolgokra bukkantunk. - kezdte, majd mikor meglátta az érdeklődve villanó tekinteteket, azonnal folytatta. - Priuszos, mégpedig 8 éve elítélték testi sértésért, utána zaklatásért és kisebb ügyekért. De most figyeljetek! Megvádolták gyilkossággal, ám a vádat ejtették ellene, mert nem volt elég bizonyíték a bűnössége mellett. Azonban az utóbbi hat évben mintha jó útra tért volna, még egy gyorshajtása sincs, semmi.-fejezte be Ryan és várta, hogy felettese kiadja a további teendőket.
   - Köszönöm. És meddig  voltak együtt Mandie-vel?
   - 3 és fél évig. - válaszolt a nyomozó jegyzetfüzetébe pillantva.
   - Rendben. Szeretném tudni, miért szakítottak ilyen hosszú idő után. Holnap reggel hívjátok be pár kérdés erejéig. Mára ennyi volt, holnap találkozunk. - mondta Kate és asztalához indulva, felkapta blézerét, majd az asztalnál kabátját. Míg ő elkészült, a fiúk már hazamentek, szinte csak Castle és ő voltak az őrsön.
   - Na, gyere, menjünk haza. - mondta és a lift felé indult, mellette pedig Castle haladt. Belépve a felvonóba, közelebb léptek egymáshoz és a liftajtók csukódásával egy időben az ő ajkuk is eggyé vált.
  

Sziasztok! :)

Lassan vége a 2013-as évnek. Szeretném mindenkinek megköszönni, aki olvasta az első történetemet. Tudom, hogy félbe hagytam, és az egyetlen mentségem az iskola és a sok tanulás, mert még tanuló vagyok... De terveim szerint ott folytatom majd az írást az új évben, ahol abba hagytam és remélem fogjátok majd olvasni. Az elmúlt időszakban megismertem egy nagyszerű rajongói csapatot a Castle - rajongók személyében és talán ez volt a legjobb dolog, ami történt velem az elmúlt évben :) Kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, szerencsés, boldog új évet! Ui.: nézzetek sok Castle-t! :D

Munka vs. szerelem 11. rész

   - Beckett!- hallottak egy hangot, mire mindketten kérdő tekintettel a hang irányába, Espo felé fordultak, aki Ryan-nel együtt sietős léptekkel közelített feléjük.
   - Mi az?- kérdezte Kate, mikor a fiúk odaértek hozzájuk.
   - Van egy szemtanúnk.- kezdte, majd mikor látta Kate és Castle arcát, azonnal folytatta- Sajnálom, ha le kell lomboznom titeket, de úgy tűnik, nem fűzhetünk hozzá sok reményt.
   - Hogy érted ezt?- kérdezett rá Kate.
   - Úgy, hogy a szemtanú, Marie Cashfield azt mondta, hogy látott egy férfit este tíz körül, de túl sötét volt ahhoz, hogy lássa az arcát.- számolt be Javi.
   - Oké. Szóval a férfit biztosan felvette egy kamera vagy esetleg láthatta más is őt. Tehát, nézzétek át a kamerák felvételeit, ha vannak!- fordult a két férfi felé- Meg kell tudnunk, hogy van-e valóságalapja annak, amit Marie mondott. Castle és én pedig megpróbáljuk kideríteni, ki lehet az áldozat.- adta ki az utasításokat, majd miután látta, hogy mindkét férfi bólint, elindult autója felé, Castle pedig követte. A kapitányság felé hajtva Kate azon gondolkodott, hogyan tudjanak meg minél többet az áldozatról. Mivel még a nevét sem tudták, ez meglehetősen nehéz volt. Arra jutott, hogy első lépésként mindenképpen ki kell deríteni, ki is volt az áldozat.

   Castle éppen a két kávét készítette, közben pedig kipillantott a pihenő ablakán és elmerengve figyelte szerelmét. Arra gondolt, hogy hogyan lehetséges az, hogy minden nap egyre jobban és jobban szereti őt. Tudta, hogy ez azért lehet, mert megtalálta az igazit és már soha többé nem akarja elengedni. Nagyot sóhajtott és boldog mosollyal az arcán, a kávékkal a kezében kilépett a pihenőből és elindult Kate asztala felé. Odaérve az egyik gőzölgő bögrét a nő felé nyújtotta, aki hálás mosollyal nézett fel rá és úgy vette el a feketét, hogy kezük egy pillanatra összeért, majd belekortyolt.
   - Mit tudunk? - kérdezte Castle  miután leült székébe.
   - A semmin kívül? - nézett a férfira egy kis, gúnyos mosoly kíséretében, majd folytatta - Most próbálom kideríteni a nő személyazonosságát, de nem sokra mentem eddig. Csak azt remélem, hogy Lanie hamarosan hív és segít nekünk. - alig kimondta ezt, máris csörgött a telefonja.
   - Beckett - szólt bele hivatalos hangon - rendben. Máris ott vagyunk. - mondta, majd miután letette a telefont, Castle felé fordult. - Lanie hívott, megvan, ki az áldozat! - mosolygott a férfira és tudta, végre elindulhatnak valamilyen nyomon. Mindketten felpattantak és a lift felé vették az irányt. Pár perc múlva néma összhangban léptek be a terem ajtaján. Lanie rögtön odakapta fejét és mosolyogva köszöntötte őket.
   - Sziasztok! - mondta, mire Kate és Castle szintén mosolyogva bólintottak, ő pedig folytatta - Tehát, mint a telefonban mondtam, megtudtam, ki az áldozat. A neve Mandie Walls, 32 éves és Manhattan - ben él. - tájékoztatta őket. - A halál idejét pedig hajnal 2 és 4 óra közé tenném.
   - Kösz, Lanie. - mondta Kate, majd miután a kórboncnok rámosolygott, kifelé indultak és a lift felé vették útjukat. Miután kinyíltak az ajtók, ők szinte egyszerre léptek be és egymás felé fordultak. Mindketten élvezték a lopott pillanatokat a pihenőben, vagy akár a liftben és ez is egy ilyen pillanat volt. Castle közelebb lépett szerelméhez, átkarolta derekát és magához húzta, Kate pedig engedelmesen simult karjaiba, miközben átölelte a férfi nyakát. Ekkor ajkuk egy lágy csókban forrt össze és finoman, minden pillanatot kiélvezve járt ismerős táncot nyelvük. Castle lágyan simított végig Kate hátán, majd derekán, miközben ő a férfi tarkóján lévő tincseket borzolta fel. Mikor ajkuk elvált, éppen, mielőtt a lift kinyílt volna, egymásra mosolyogva bontakoztak ki az ölelésből, majd Beckett asztalához mentek.
   - Hé, Beckett! - hallották meg Javi hangját, miközben azt is látták, hogy a nyomozó nagy léptekkel indul el feléjük. - Mint már tudjátok, az áldozatunk Mandie Walls és New York-ban lakott. Sikerült kideríteni némi információt. Egyedül élt, nem volt barátja, az édesapja meghalt, az édesanyja pedig szintén a városban él. Mandie a Manhattan Hotelben dolgozott recepciósként. Barátságos, de lassan megnyíló személyként írták le. - mondta Javi, majd két képet tett a fehér táblára, az egyiken az áldozattal, a másikon a felvételeken lévő férfival. - A kamerák felvételein valóban látni egy férfit, ahogyan elfut a helyszínről, de az arca nem látszik. Most kezdjük körbevinni a képet azokon a helyeken, ahol járhatott.
   - Szép munka! - dicsérte meg Kate a férfit - Tehát, amíg ti körbeviszitek a férfi képét, addig mi elmegyünk az áldozat édesanyjához és kikérdezzük. - adta ki az utasításokat, majd Castle-lel együtt elindult a lift felé.

Beckett egy ötemeletes lakóház előtt parkolt le, majd leellenőrizte a címet és kiszállt az autóból. Mindig nehéz volt közölnie egy ember halálát egy családtaggal, hiszen ő is átélte ezt, így tudta, mit éreznek. Határozott léptekkel indult a ház felé, Castle pedig nehezen, de tartotta az iramot a nagy léptekkel haladó nyomozóval. Miután az épületbe érve felmutatta jelvényét a portásnak, a liftbe léptek és várták, hogy az felérjen a harmadik szintre. Kilépve a 106-os lakás felé vették az útjukat, mikor Castle megszólalt.
   - Szerinted sok pénze van az anyának? - kérdezte és látszott rajta, hogy valami körvonalazódik az agyában.
   - Nem tudom, Castle, de miért kérdezed ezt? - nézett kérdőn a férfira, de amikor az éppen szóra nyitotta volna a száját, felemelt kézzel beléfojtotta a szót. - Várj, kitalálom! Van egy elméleted. - mondta ki gondolatát Kate, és amikor Castle izgatottan bólogatni kezdett, elhúzta a száját.
   - Adott egy lány, aki egy nem igazán nagy színvonalú hotelben dolgozott, és a lehető legátlagosabban élt. Ebből arra következtetnénk, hogy az édesanyja sem élhetett valami fényesen. De ki tudja, lehet, hogy mégis gazdag, akkor pedig vagy valami titkos üzlettel megszedte magát és rosszban voltak a lányával, az anyja pedig nem támogatta őt, vagy volt egy gazdag szeretője az édesanyának, aki mindent fizetett. - miközben Castle egyre jobban belemelegedett az elméletgyártásba, Kate arcán elnéző mosollyal hallgatta a férfit és arra gondolt, mennyire szereti nézni szerelme gyermeki izgatottságtól ragyogó arcát. - Lehet, hogy Mandie nem kedvelte az anyja szeretőjét és ez kölcsönös volt. Talán gyakran összetűzésbe is kerültek egymással és a szerető megelégelve ezt, eltette láb alól Mandie-t. Talán ő a felvételeken szereplő férfi. - fejezte be az elméletét diadalittas mosollyal Castle és várakozón nézett Kate zöldes-barna szemébe.
   - Tudod, nagyon aranyos vagy ilyenkor. - mondta Kate és mosolyogva nézett a férfira, de mosolya egy pillanat múlva gonoszkodóvá vált - Viszont az elméletben túl sok a "talán" és a "lehet"! Nem tudjuk, hogy gazdag volt-e egyáltalán a nő, vagy hogy volt-e szeretője. És ha volt, nem biztos, hogy olyan jól élt, mint ahogy te mondtad. - szembesítette a nyomozó Castle-t a valósággal,  akinek időközben szép lassan lehervadt arcáról a mosoly és felváltotta a bosszankodás.
   - Miért kell ilyen ünneprontónak lenned? - kérdezte kissé megbántottan a férfi, mire Kate gyengéden végigsimított az arcán.
   - Nyugi Castle, nem mindig vagyok az. - kacsintott a férfira és lágyan, engesztelőn megcsókolta, majd apró csókokat adott a keskeny ajkakra. Castle magához akarta húzni a nőt, de az, egy utolsó, hosszabb csók kíséretében eltávolodott tőle. Egy pillanatig csak szerelmesen mosolyogtak, majd Kate megszólalt. - Na gyere, derítsük ki, igaz-e az elméleted! - mondta a nő és az ajtó felé ment. Mikor mindketten odaértek, bekopogott és pár pillanat múlva kitárult az ajtó.
   - Jó napot! Kate Beckett... - kezdte a bemutatkozást Kate, de torkára forrt a szó, amikor meglátta, ki áll az ajtóban.