Beckett meglepődve nézte az előtte álló, öltönyös, gazdag férfit. Már kezdte sejteni, hogy Castle elmélete megáll és ő majd hallgathatja, hogy "én megmondtam". De nem akart elhamarkodottan dönteni, ezért újra nekikezdett a bemutatkozásnak.
- Kate Beckett nyomozó vagyok a rendőrségtől, az úr Richard Castle. - mondta, de mivel a férfi nem mozdult, hozzátette - Bemehetnénk?
- Miért jöttek? - kérdezte barátságtalanul a férfi és még mindig az ajtóban állt, de mikor meghallotta a választ, azonnal elállt az útból.
- Mandie Walls gyilkosságának ügyében nyomozunk. - mondta némi együttérzéssel, de mégis keményen, hiszen nem imponált neki, hogy ilyen ellenségesen viselkedik a férfi, annak ellenére, hogy a jelvényét is felmutatta.
- Ó! Jöjjenek beljebb! - mondta most már kissé letörten, Kate pedig rögtön belépett, nyomában Castle-lel. Ahogy beljebb értek, megpillantották a kanapéról meglepetten felálló nőt, Mandie édesanyját.
- Sarah, a rendőrségtől jöttek. - mutatott a férfi az érkezőkre, majd folytatta - Mandie miatt. - mondta és a nő szemében azonnal aggodalom csillant. Kérdőn nézett az ismeretlenekre, majd meg is szólalt.
- Mi történt?
- Asszonyom, sajnálom, a lányát ma holtan találták. - mondta együttérzéssel, miközben látta, hogy a nő lesújtva roskad le a kanapéra és maga elé meredve próbálja feldolgozni a lehető legrosszabb hírt - Tudom, hogy nagyon nehéz, de fel kell tennem néhány kérdést. - ült le a nővel szemben egy fotelba, míg Castle állva maradt, és szemre vételezte a kis lakást. Kate megvárta, míg némileg megnyugszik a nő, majd halk hangon megkérdezte. - Voltak a lányának ellenségei, esetleg olyanok, akikkel öszetűzésbe keveredhetett?
- Nem tudok ilyenről... Mandie... mindig visszahúzódó volt, de... soha, senkivel... nem volt rossz viszonyban. - válaszolta sírástól szaggatottan, miközben néha megtörölte könnyben úszó szemeit.
- Esetleg egy volt barát? - vetette közbe Castle.
- Tudják, Mandie-nek sosem voltak komolyak a kapcsolatai és csak pár hónapig tartottak, jó esetben. Nemrég szakított a barátjával, úgy egy hónapja.
- Mi a neve? - kérdezte Kate, hiszen minden nyomnak utána akart nézni.
- Brad... Brad Tasel. -gondolkozott el a nő.
- Voltak a lányának anyagi gondjai? - tette fel a következő kérdést Kate, majd észrevétlenül Castle-re pillantott és már előre felkészült a férfi önfényezésére.
- Nem hinném. A vőlegényemmel mindig kisegítettük, ha éppen szüksége volt pénzre, de ez nem gyakran esett meg. Nem tudom hogyan, de Mandie jól tudott takarékoskodni a kis fizetéséből. - mondta az asszony a mellette ülő és kezét szorongató férfira pillantott, szerelemmel szemében.
- A vőlegénye?! - kérdezte Kate, de a választ már tudta.
- Igen, nemsokára lesz az esküvőnk. - mosolyodott el a nő, de hirtelen elkomorult. - Nem tudom, hogy lesz ez Mandie nélkül... - csordult ki néhány könnycsep szeméből, a férfi pedig nyugtatólag megsimogatta hátát.
- Nos, köszönjük asszonyom. Ha bármi eszébe jut, kérem hívjon fel! - nyújtott át egy cetlit Kate.
- Ugye megtalálják, aki ezt tette a lányommal? - nézett reménykedve a nyomozóra az asszony.
- Mindent tőlem telhetőt megteszek. - válaszolta Kate, majd Castle-lel együtt kiléptek a lakásból.
Az őrsön Ryan és Esposito figyelmesen néztek át minden apró képkockát a kamerák felvételeiből. Ekkor lépett ki a liftből Beckett és Castle és Kate asztalához tartottak. A lift kattanására felnéztek a fiúk és a két ember mellett termettek.
- Sziasztok! Körbevittük a pasas képét pár helyen és el is küldtük minél több helyre, de eddig még semmi. Ezért most nézzük újra át a felvételeket, hátha valamiben hibázott a fickó. - számolt be Espo, miközben Beckett jelve, hogy megértette, bólogatott, Castle pedig szemöldökráncolva figyelt. - Ti mire jutottatok?
- Az áldozat édesanyja, Sarah beszámolt egy volt barátról. A neve Brad Tasel, kérlek, nézzetek utána. Mindent tudni akarok róla, azt, hogy hol járt, mit csinált az elmúlt egy hónapban, illetve miért és hogyan szakítottak Mandie-vel. Mindent. Ha megvagytok vele, hazamehettek, de előtte szóljatok nekem, mert holnap az első dolgunk lesz felkeresni Brad-et. - utasította a fiúkat Kate, és miután azok bólintottak, a pihenő felé indult, hogy egy kávéval frissítse fel magát és aztán belevethesse magát a bizonyítékok tanulmányozásába. Castle, mintha megérezte volna a szándékát, előbb odalépett a kávégéphez, mint Kate és elkezdte bekészíteni a feketéket. A nő mosolyogva figyelte szerelme minden mozdulatát, aztán, amikor Rick megfordult, boldogságtól sugárzó, zöldes-barna tekintetét a férfiéba fúrta és közelebb lépett. Karjait a férfi nyaka köré fonva adott neki egy szerelemmel teli, lágy csókot. Ez a csók nem volt szenvedélyes, sem kapkodó vagy vágyakozó, csakis a két ember közötti végtelen szerelmet fejezte ki. Mikor levegő hiányában megszakították az édes pillanatot, lehunyt szemmel érintették egymáshoz homlokukat. Majd Castle pár centit távolabb húzódva, huncut tekintettel nézett a szeretett nőre.
- Valld be, hogy igazam volt!
- Tessék!? - nézett értetlenül Kate, hiszen még mindig a csók hatása alatt volt. Kissé ő is távolabb húzódott és várakozva nézett a férfira.
- Valld be, hogy igazam volt a szeretővel kapcsolatban!
- Igen, tényleg igazad volt azzal kapcsolatban, hogy a szerető gazdagnak tűnik. - kezdte Kate és kihangsúlyozta az "azzal" szót. - De miért ölte volna meg Mandie-t? És miért lettek volna rosszban? - tette fel a logikus kérdéseket a nő.
- Például, amiért olyan távolságtartón fogadott minket. Mintha nem lenne tiszta a lelkiismerete...
- Castle, ne képzelj többet bele, mint amennyi igazából! - törte meg az író elmélkedését. - Ha ettől boldog leszel, holnap utánanézek a pasasnak, oké? - nézett egy pillanatra a férfira, mire az bólintott. Kate pedig a kávégéphez lépett és kitöltötte két bögrébe a kávét, az egyiket Rick felé nyújtva, aki mosolyogva elvette. Nem gyakran fordult elő, hogy a nő adná neki a kávét. Beckett helyet foglalt az egyik széken, majd az előzőleg behozott aktákból egyet elvett, felé hajolt és elkezdte tanulmányozni, Castle pedig egy másikat kezdett el olvasni.
Egy óra múlva Castle fáradtan dörzsölte meg az olvasástól égő szemeit, amiből azonban a mellette figyelmesen olvasó nő semmit nem vett észre. Így, mintha csak egy újabb adag kávéért indulna, felállt és el is indult abba az irányba, de mivel eddig sem ez volt a terve, a nő mögött megállt, majd lejjebb hajolt. Haját félresimítva érintette ajkát a nő nyakának ívéhez és ezt követte egy újabb és egy újabb csók, Kate pedig fejét kissé oldalra hajtva, mosolyogva élvezte a mámorító érintéseket, majd lassan megfordulva a férfi karjaiban éppen meg akarta csókolni a keskeny, érzéki ajkakat, amikor kivágódott a pihenő ajtaja és ők úgy rebbentek szét, mintha valami forróhoz értek volna. Az ajtóban álló Ryan zavartan köszörülte meg a torkát, de fél másodperc múlva úgy fogott bele mondanivalójába, mint aki semmit nem vett, vagy nem akart észrevenni a dolgokból. A jelek viszont nagyon árulkodóak voltak.
- Beckett, utána néztünk a fickónak és érdekes dolgokra bukkantunk. - kezdte, majd mikor meglátta az érdeklődve villanó tekinteteket, azonnal folytatta. - Priuszos, mégpedig 8 éve elítélték testi sértésért, utána zaklatásért és kisebb ügyekért. De most figyeljetek! Megvádolták gyilkossággal, ám a vádat ejtették ellene, mert nem volt elég bizonyíték a bűnössége mellett. Azonban az utóbbi hat évben mintha jó útra tért volna, még egy gyorshajtása sincs, semmi.-fejezte be Ryan és várta, hogy felettese kiadja a további teendőket.
- Köszönöm. És meddig voltak együtt Mandie-vel?
- 3 és fél évig. - válaszolt a nyomozó jegyzetfüzetébe pillantva.
- Rendben. Szeretném tudni, miért szakítottak ilyen hosszú idő után. Holnap reggel hívjátok be pár kérdés erejéig. Mára ennyi volt, holnap találkozunk. - mondta Kate és asztalához indulva, felkapta blézerét, majd az asztalnál kabátját. Míg ő elkészült, a fiúk már hazamentek, szinte csak Castle és ő voltak az őrsön.
- Na, gyere, menjünk haza. - mondta és a lift felé indult, mellette pedig Castle haladt. Belépve a felvonóba, közelebb léptek egymáshoz és a liftajtók csukódásával egy időben az ő ajkuk is eggyé vált.
