Munka vs. szerelem

   5.rész

   Castle már eltervezte a mai estét. El szerette volna vinni Kate-et egy étterembe, hiszen meg  akarta ünnepelni, hogy újra együtt vannak. Úgy gondolta, megérdemel a nő egy szép estét, sőt nem is egyet. Már lefoglalta az asztalt is és mindent elrendezett, csak Kate beleegyezése kellett és egy tökéletes este elé néznek. Nem bírt tovább várni, így kikereste a nő számát és már tárcsázta is.
   Kate munkájába merülve ült bőr székében, mikor a telefonja csörgése törte meg a csendet. Ajka azonnal mosolyra húzódott, ahogy meglátta a csillogó szemű, mosolygós arcot a telefon kijelzőén.
   - Beckett- szólt bele annak ellenére, hogy tudta, ki hívja.
   - Szia, Kate!- köszöntötte a nőt kissé szorongva Castle, amit Kate azonnal észrevett, de még nem kérdezett semmit.- Mit csinálsz?
   - Dolgozom, Castle?!- mondta kissé gyanakodva, összehúzott szemmel a nő, majd folytatta- Mit akarsz, mert nekem dolgoznom kell!- szólt Kate, hogy kicsit sürgesse a féfit, miközben egy tollat pörgetett ujjai között. Bár igazából örült, hogy hallhatja a számára oly kedves hangot, de egyre kíváncsibb volt, hogy vajon mit akarhat a férfi.
   - Én csak... szóval...- húzta az időt Castle, de Kate türelmetlenül félbeszakította.
   - Bökd már ki!
   - Szóval... Eljönnél velem vacsorázni ma este?- kérdezte kissé rekedt hangon, majd kifújta benntartott levegőjét.
   - Komolyan Castle, ez tartott eddig? - kérdezte gúnyos mosollyal száján a nő.
   - De... én...- dadogott a férfi, de Kate ismét félbeszakította.
   - Elmegyek veled!- mosolygott boldogan a nő, hiszen örült a meghívásnak.- De még mindig nem értem, miért féltél megkérdezni. Talán attól tartottál, hogy visszautasítom ezt a nagyszerű ajánlatot? Egy vacsora Richard Castle-lel, hm, kihagyhatatlan.
   - Gúnyolódj csak!- mondta durcás hangon a férfi- De én nem féltem megkérdezni, mert tudtam, hogy ellenállhatatlan vagyok- folytatta Castle és ajkán önelégült vigyor játszott.
   - Igen valóban az vagy, de most mennem kell- adott igazat a férfinak Kate, bár pontosan tudta, hogy ezzel mégnagyobb lesz Castle egója.
   - Ó, hát végre beismerted!- mondta az író és újra elmosolyodott.
   - Szia, Castle! Este találkozunk!- rázta le Kate az írót, majd kinyomta a telefont és újra munkájának szentelte minden figyelmét.
  
   Kate tanácstalanul állt szekrénye előtt. Átkozta magát, amiért nem hozott magával alkalmi ruhát költözésekor. Nem tudta, mit tegyen, ám ekkor meghallotta az egyre erőteljesebb kopogást. Most jutott csak eszébe, hogy meg sem beszélték, mikor jöjjön érte az író. Elindult ajtót nyitni, de szerencséjére nem Castle állt ott, hanem egy futár.
   - Jó estét! Kate Beckett?- kérdezte a futár, majd mikor látta, hogy a nő bólint, folytatta- Csomagja jött Richard Castle-től.
   Kate felhúzott szemöldökkel, kissé meglepetten nézett a futárra, majd aláírta a papírt.
   - Köszönöm.- mondta Kate és miután bezárta az ajtót, letette a csomagot a kanapéra. Izgatottan bontotta ki azt, már csak azért is, mert Castle-től jött. Mikor meglátta a dobozban lapuló ruhát, lassan kiemelte abból és őszinte csodálattal nézte a darabot.
   - Castle, megmentettél...- suttogta maga elé a nő a ruhát nézve. Egy gyönyörű, nem túl mély kivágású, a derekánál flitterrel kirakott, égkék színű, térd alattig érő ruha volt, mely jótékonyan takarta Kate golyó ütötte hegét. Kate felocsúdva döbbenetből ment átöltözni a hálószobába.
   Fél óra múlva felöltözve, szolidan sminkelve lépett ki a szobából. Haját kontyba tűzte, pár tincs arcát körülölelve maradt szabadon. Idegesen járkált fel alá, hiszen fogalma sem volt, mikor jön Castle, és ez nyugtalanította. Ekkor kopogtattak az ajtón és egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el tüdejét. Odalépett a tükörhöz és még utoljára végignézett magán. Mikor megfelelőnek találta a látványt, az ajtóhoz ment egyre inkább dobogó szívvel és kinyitotta azt.
   - Szia!- köszöntötte Kate fülig érő mosollyal az írót és csillogó, zöld szemeit a férfiéba fúrta.
   - Szia, Kate!- köszönt Castle is mosolyogva, majd magához húzta a nőt egy gyors csókra és hozzátette- Gyönyörű vagy!- bókolt a férfi, mire Kate elkapta tekintetét és elpirult, de nem engedte meg magának sokáig ezt a pillanatnyi zavart.
   - Te sem panaszkodhatsz!- bokszolta játékosan vállba szerelmét Kate, mire Castle fájdalmas arccal gyorsan odakapott.- Csak azt ne mondd, hogy annyira fájt!?- kételkedett a nő az író durcás arcát látva.
   A férfi nem válaszolt, csak kezével átölelte Kate derekát és magához húzta egy hosszú, lágy csókra, majd mikor levegő hiányában megszakították azt, Castle szólalt meg először.
   - Mehetünk?- kérdezte karját tartva az író, majd mikor Kate belekarolt, mosolyogva elindultak a lift felé.
   - Remélem, egy nagyszerű este miatt rángat el engem vacsorázni, Mr.Castle?!- kérdezte évődve Kate és tekintetét a férfira emelve várta a választ, mely nem is maradt el sokáig.
   - Nem is sejti, milyen remek este elé nézünk, Beckett nyomozó...akarom mondani, ügynök.- tette hozzá a nő tekintetét látva, majd egymásra mosolyogtak és Kate nem is sejthette, hogy nem ugyanarra gondolnak.

   Castle és Beckett kézenfogva léptek be annak a hotelnek az éttermébe, ahol Castle kivett egy szobát. Az író egy félreeső asztalt választott, ahol nyugodtan ehettek és beszélgethettek. Miközben a vacsorára vártak, Kate megszólalt.
   - Tudod, Castle, nem kellett volna ilyen puccos helyre hoznod...
   - Kate, te ezt megérdemled és nem mellesleg, mivel újra együtt vagyunk,- fogta meg Kate kezét a férfi- úgy gondoltam, hogy ezt meg kell ünnepelnünk.- adott magyarázatot Castle és rámosolygott a nőre, amit Kate ugyanúgy viszonzott. Szerelmes pillanatukat az szakította meg, hogy a pincér kihozta rendelésüket és vörösbort öntött poharukba.
   - Szóval, hogy érzed itt magad?- kérdezte Castle, ezzel előkészítve a kérdését, hogy visszahívja Kate-et New York-ba.
   - Elég sokat kell dolgoznom, de ezenkívül jól megvagyok.- adott választ Kate és még félig igazat is mondott. Nem igazán érezte jól magát itt, viszont tényleg sokat kellett dolgoznia.
   - És nem hiányzik New York?- kerülgette az igazi kérdést Castle és érdeklődve várta a választ.
   - New York maga nem igazán, viszont ti annál inkább.- mondta Kate és még egy mosolyt is küldött az író felé, bár már sejtette, mire megy ki a játék, de igyekezett, hogy ez ne látszódjon arcán.
   - A fiúk sokat dolgoznak, mióta elmentél és én sem tudok mindig itt lenni Washingtonban...- kezdett hozzá Castle, de Kate megsürgette.
   -Castle, mit akarsz ezzel?- kérdezte a nő, mert egyre biztosabb volt benne, mit akar kérdezni szerelme, majd kissé idegesen várta a választ.
   Az író nagy levegőt vett, majd feltette a kérdést és nem is sejtette, hogy ezzel mit robbant ki.
   - Kate, nem gondoltál rá, hogy visszagyere Nem York-ba?- ejtette ki a szavakat lassan a férfi és próbálta csillapítani szíve vad dobogását, miközben feszengve várta a választ.