Munka vs. szerelem

   3.rész

    Kate letette kulcsait az asztalra, kabátját felakasztotta a fogasra és gyanakodva, összehúzott szemekkel lépkedett beljebb lakásába. A polcokon, szekrényeken gyertyák világítottak, ezzel adva némi fényt, az asztaltmeg volt terítve, s közepén egy szál vörös rózsa és egy gyertya volt egy gyönyörű tartóban. A padlón rózsa szirmok hevertek és a dohányzóasztalon egy hatalmas csokor rózsa hevert, olyan, mint amit Kate kapott munkahelyén.Végignézett minden helyiséget a házban, gondolva, hogy Castle ott lesz valamelyikben, de tévedett. Visszament a nappaliba, leült a kanapéra és azon gondolkodott, vajon most mit csináljon ezzel a sok dologgal, ami a csak úgy odakerült a lakásába. Végül úgy döntött, ma már nem foglalkozik ezzel, így eloltotta a gyertyákat és bekapcsolta a tévét .Épp leheveredett volna a kanapéra, ha nem kopogtatnak az ajtón...

   Castle úgy gondolta, hogy tízre már biztosan otthon lesz Kate. Gondolta, hogy sok a munkája és éppen ezért döntött emellett az időpont mellett. Kocsijával idegesen hajtott a nő lakása felé és egyre jobban közeledett a sebességhatárhoz. Mikor végre megérkezett, nem szállt ki rögtön, hagyta, hogy gondolatai egy kicsit kínozzák. Végül teljes elszántsággal pattant ki az autóból és egy pillanatra megállt a ház előtt. Nézte a magas épületet és arra gondolt, vajon mit csinálhat most szerelme. Sietős léptekkel ment be az ajtón, majd a lépcsőfokokat kettesével szedve haladt felfelé. Lifttel is mehetett volna, de a lépcsőzés jó volt arra, hogy kicsit elterelje gondolatait és kételyeit elhesegesse. Felért a 4. emeletre és Kate ajtójához sétált. Egy kicsit hezitált és bekopogott. Az ajtó kinyílt és a Castle számára legszebb nő állt ott.
    -Castle?- kérdezte döbbenten Kate és nehezen tudta visszafogni szíve vad dobogását. Két hete nem látta az írót és legszívesebben most a karjába omlott volna. Érezni akarta gyengéd, mégis határozott érintéseit, ajkát az övére tapadni, mert minden porcikájával vágyott utána.
    -Szia Kate!- mondta kisfiús mosolyával Castle, ahogy meglátta Kate zavarát és meglepettségét.- Bemehetek?- kérdezte kicsit félénken a férfi, mintha attól félne, hogy a nő kidobja.
    Kate szó nélkül beljebb invitálta az írót, mivel még mindig nem tudott megszólalni meglepettségétől.
    -Miért jöttél?- kérdezte a nő, s mivel a férfi nem válaszolt, folytatta- Ezt te csináltad?- kérdezett Kate újra, pedig pontosan tudta, hogy ezt Castle csinálta.
    -Igen...- felelte halkan az író- Kate, figyelj, én azért jöttem, mert szeretlek. Szeretlek és vissza akarlak kapni. Nem bírom nélküled.- tört fel Castle-ből a vallomás és egyben a jövetele oka és szinte kétségbeesetten nézett szerelmére.
   Kate nem szólt semmit, csak nézte az előtte álló férfit és tekintete akaratlanul is annak ajkára vándorolt."Mit nem adnék érte, ha most megcsókolhatnám!"- fordult meg a nő fejében a gondolat és csak akkor eszmélt fel, mikor Castle már csak néhány centire volt tőle. Tudta mi fog történni és tudta azt is, hogy ez nem helyes, de nem bírta eltaszítani magától az írót pont most, mikor olyan közel volt hozzá.
    -Castle...- próbálkozott erőtlenül Kate, de mikor megérezte a férfi ajkát az övén, ahogy lágyan, puhán csókolja, minden ellenállása szertefoszlott. Ajka résnyire nyílt az író nyelve előtt, s az gyengéden hatolt be a nő szájába, ahol ismerős táncra hívta Kate nyelvét. Kezdetben lassan, minden pillanatot kiélvezve csókolták egymást, miközben gyengéden simogatták egymást, majd egyre szenvedélyesebbé váltak, de még mielőtt Castle elmélyíthette volna a csókot, Kate megszakította azt és egy határozott mozdulattal eltolta magától a férfit.
    -Castle! Kérlek, ne!- mondta a nő zihálva, mivel még mindig az előbbi csók hatása alatt volt.
   A férfi Kate szemébe nézett és fájdalommal teli tekintettel kérdezett rá az okra.
    -Miért, Kate? Te nem élvezted?- kérdezte Castle kétségbeesett szemekkel és a nőnek kedve lett volna végigsimítani a férfi arcán, csak hogy megvigasztalhassa, de nem tette.
    -Te is tudod, hogy nem erről van szó, csak...-hajtotta le fejét Kate.
    -Csak mi? Tudom, hogy amit két hete tettem nem volt helyes, hiszen még nem vagy felkészülve rá.- nyúlt a nő álla alá, kényszerítve, hogy szemébe nézzen.
    -Castle, én...- szólt közbe Kate, de nem tudta befejezni, mert az író újra félbeszakította.
    -Kérlek, hagy mondjam el. Én hajlandó vagyok ezt elfelejteni és ígérem, nem hozakodok elő a témával, amíg nincs itt az ideje, csak kérlek, adj még egy esélyt! Kérlek!
   Castle végigsimított szerelme arcán és újra megcsókolta, de most gyengéden, bocsánatkérőn és a lehető legtöbb szerelemmel. Először várt, hogy a nő tudjon visszakozni, de Kate nem tette, ehelyett egyre követelőzőbben kezdte el csókolni a férfi ajkát. Mikor levegő hiányában megszakították nyelvük édes táncát, homlokukat a másikénak támasztva néztek szerelmesen mosolyogva egymás szemébe.
    -Szeretlek- suttogta Castle és ajka újra rátalált a hívogató ajkakra.
    -Én is- mormolta a csókba  Kate. A nő hasa hangosan korgott, így megszakították a csókot és mindketten hangosan felnevettek.- Azt hiszem, éhes vagyok.- indult el a szépen megterített asztal felé, de Castle derekánál fogva hirtelen visszarántotta.
    -Én másra vagyok éhes.- mondta pajkos mosollyal az ajkán a férfi és újra meg akarta csókolni, de Kate elhajolt a csók elől, de karját Castle nyaka köré fonta és úgy kezdett el beszélni.
    -Ezt értsem úgy, Mr.Castle, hogy nem akar eltölteni velem egy romantikus vacsorát?- kezdte oly annyira hiányolt évődésüket Kate és ajka boldog mosolyra húzódott.
    -Én nem így fogalmaznék, Beckett nyomozó, inkább azt mondanám, hogy a vacsora másodlagos dolog.- felelte Castle is mosolyogva, hiszen örült ennek a kis évődésnek.
    -Ügynök- javította ki Kate az írót és folytatta- és én most tényleg éhes vagyok, de ha nem fog jól viselkedni, Mr.Castle, kénytelen leszek megbüntetni. Viszont ha szót fogad, megjutalmazom.- simított végig kínzó lassúsággal a férfi mellkasán Kate és jólesően nyugtázta, hogy Castle- nek eláll a lélegzete. Ezt a pillanatnyi szünetet kihasználva slisszant ki az író karjai közül és ült le az asztalhoz.- Castle, nem jössz?- kérdezte a nő, hiszen a férfi még mindig az asztal mellett állt.- Ja és hol a vacsora? Szép ez a teríték meg minden, de én ettől még éhes maradok...- mondta Kate kirántva ezzel Castle- t dermedtségéből.
    -A hűtőben- mutatott az említett tárgy felé és már el is indult felé. Kivette mind a két adagot és betette a mikróba, és mialatt az étel melegdett, a két ember mosolyogva merült el egymás szerelemtől csillogó tekintetében. Ez a tekintet többet mondott minden szónál. Édes pillanatukat sípoló hang szakította meg, mely jelezte, hogy az étel elkészült, s Castle sietve fordult a készülék felé és vette ki a két tányért. Az asztalhoz sétálva kitette a gőzölgő finomságot az asztalon található szebb tányérokra, majd mikor letette a kiürült edényeket leült a székre és csak ekkor vette észre, hogy a nő valószínüleg minden mozdulatát figyelte. Elmosolyodott a felfedezésre és a nőre emelte tekintetét, aki már elkezdett enni. Megbabonázva figyelte szerelmét és ő is hozzáfogott a vacsorához.
    -Ez igazán finom, Castle!- jelentette ki elismerően Kate- gondolom, nem te csináltad.- mondta ki gondolatát a nő és a férfira nézett.
    -Nem, nem én csináltam, mert a legjobbat akartam neked a ma estére.- válaszolt szerelemtől csillogó tekintettel és szelíd mosollyal.
    - Mindenesetre, jól választottál.- célzott Beckett az ízletes ételre.
   A vacsora további részét nagyrészt csendben töltötték, s néha apró csókot váltottak. Egyikük sem akarta felhozni az elmúlt két hetet, csak élvezni akarták a pillanatot és ezt is tették.

   Kate éppen a tányérokat mosogatta el, mikor hirtelen két erős kéz csúszott hasára. Lehunyt szemmel dőlt neki az izmos mellkasnak és élvezte, hogy szerelme karjaiban lehet. Érezte ahogy Castle apró csókokat hint nyaka vonalára és szorosan öleli magához.
    -Kate, hagyd, ez holnap is ráér- kérte az író a nőt és erős késztetést érzett arra, hogy megcsókolja kedvesét, de még mielőtt megtett, megvárta Kate válaszát.
    -Befejezem, már nem sok van.- mutatott a koszos edényekre, ahol már csak két pohár és egy tányér volt.
    -Éppen ezért holnap is megcsinálhatod!- mondta Castle és maga felé fordította a nőt.
    -Nocsak, ilyen türelmetlen Mr.Castle?- kezdte megint az évődést Kate és átkarolta a férfi nyakát.
    -Ha magáról van szó, Beckett... ügynök...- habozott egy kicsit az ügynök szó előtt az író és lágy csókot hintett a nő ajkára.
    -Igaz is, mivel jól viselkedett, Mr.Castle, még meg kell, hogy jutalmazzam!- mondta Kate pajkos mosollyal az ajkán és forrón megcsókolták egymást, s a csók megszakítása nélkül kezdtek el araszolni a hálószoba felé.