Kate fáradtan ült le székébe a kihallgatás után. Megérzései azt sugallták, nem Brad az emberük, de a bizonyítékok ennek ellentmondtak.
- Szerintem nem ő tette. - jelentette ki nemes egyszerűséggel Castle, mire Kate érdeklődve tekintett rá. - Ugyan már! Hiszen te is láttad, hogyan reagált, biztos, hogy nem sáros.
- Castle! Mind ezt mondják. - válaszolt a nő, de közben elnyomott egy mosolyt, mennyire egyformán gondolkoznak. - Nem sokára visszamegyünk és mindent kihúzunk belőle, amit lehet. Ha ő tette, úgyis ki fog derülni. - folytatta Kate gondolatmenetét, miközben felállt és a pihenő felé indult, hogy kávét készítsen. Castle, meglátva a lehetőséget a dologban, azonnal a nő után indult, hogy aztán bezárva az ajtót, Kate-hez lépjen és édes csókot válthassanak. Castle a csók megszakítása után a kávégéphez lépett és, miközben arra várt, hogy elkészüljenek a feketék, megfordult. Észre sem vette, hogy Kate olyan közel lopózott hozzá, csak amikor megfordult. Mosolyogva lépett még közelebb és karjait a dereka köré fonta, majd lassan megcsókolta.
- Még mindig áll a maffiás elméletem. - szólalt meg a csók megszakítása után, mire Kate szigorúan és értetlenül ráncolta össze szemöldökét.
- Mondd, mégis miért mindig a legjobb pillanatainkat kell ilyenekkel lerombolnod? - kérdezte a nő, de szája közben mosolyra húzódott, ahogy az évődő választ várta, ami nem is váratott magára sokáig.
- Szóval ezek a legjobb pillanataink? - húzta fel csibészesen a szemöldökét az író.
- Tény, hogy vannak még jobb pillanataink is... - válaszolta Kate és karjait a férfi nyaka köré fonta, miközben alig várta, hogy csíphessen szerelme egójából.
- Mint például a tegnap este? - csillant meg pajkosan az író kék szeme, de egészen más válaszra számított, mint amit kapott.
- Nem. Mint például, amikor megtöröm az elméleteidet! - mondta kibontakozva az ölelésből, mert közben kész lett a két kávé.
- Micsoda!? Felvilágosítanálak, hogy az elméleteim számtalanszor segítettek titeket hozzá az ügy megoldásához. Nem mellesleg pedig, az én elméleteim megtörhetetlenek. - jelentette ki nagyképűen, és kihúzta magát.
- Hát persze! - felelte Kate és kezében kávéjával, kilépett a pihenőből és leült asztalához. Rick durcásan követte, elkönyvelve magában, hogy megint ő maradt alul, de belül egyáltalán nem bánta, mert minden pillanatát élvezte az ilyenfajta évődéseknek. Be kellett látnia, hogy Kate-nek igaza van, valóban ez a legjobb pillanataik egyike. Miután megitták kávéjukat, újult erővel indultak a kihallgató felé, újabb kört futva a gyanúsítottal.
Kate fáradtan huppant le a kanapéra, miután hazaértek. Miután kiderült, hogy Brad nem bérelt fel senkit, hanem a pénzt adományként gyűjtötte és adta beteg gyerekek számára, Kate még kiadott pár parancsot a fiúknak és mindannyian hazaindultak, mert úgy vélte, aznap már úgysem haladnak többre. Most semmi másra nem vágyott, csak hogy végre aludhasson szerelme karjaiban. Miután Castle bejelentette, hogy rendel valami kaját, a fürdő felé indult, hogy lezuhanyozzon. Mire készen lett, már az étel is megérkezett, ők pedig éhesen láttak a neki. A vacsora után Rick is lezuhanyzott és most a nőt átölelve feküdt az ágyban. Sokáig hezitált, hogy rákérdezzen-e a dologra, ami már reggel óta zavarta. Végül erőt vett magán és nagy levegőt véve megszólította szerelmét.
- Kate... - suttogott a szoba csendjébe és feszülten várta a nő válaszát.
- Hm? - hümmögött Kate lehunyt szemmel.
- Mi volt a baj reggel? - kérdezte nehezen Castle és most felkönyökölt és figyelte, ahogy a nő megfordul, majd ránéz.
- Szerinted ez működhet? - kérdezte hirtelen, válasz helyett és gyanúsan csillant meg szeme. Castle-t meglepte a kérdés és most értetlenül nézett a nőre.
- Hogy érted? - adott hangot meglepettségének és kérdőn fúrta szemét a most sötétzölden csillogó szemekbe.
- Kettőnkre gondolok. Mármint most minden szép és jó, de mi lesz később? Úgy értem, merre haladunk? Az óta a dolog óta, mintha valami más lenne. - gondolt most arra, amikor visszautasította Rick ajánlatát és hetekig nem látták egymást. - Hallgatunk róla és nem beszélünk erről...
- Kate, én azt hittem, nem szeretnél róla beszélni... - pillantott megint értetlen tekintettel szerelmére Castle.
- Éppen ez az. Én szeretnék, de... - hezitált könnyes szemmel Kate, majd bizonytalan tekintettel Rick-re nézett. - félek...
- Mitől félsz? - simogatta meg a nő arcát, miközben letörölte a könnycseppeket.
- Attól, hogy elromlik. Hogy majd nem tudom felkelteni az érdeklődésed és nem tudom megadni neked, amire vágysz...
- Kate! - szakította félbe most Castle és megfogta szerelme kezét. - Ami köztünk van, sosem romolhat el, mert szeretlek, mindennél jobban és tudom, hogy te is szeretsz. Éppen ezért, mindig fel tudod majd kelteni az érdeklődésem. - mosolyodott el a komolyság után Castle, majd folytatta - Te vagy az, amire vágyom és vágyni is fogok! - jelentette ki magabiztosan, majd közelebb hajolt.
- De... - kezdett volna tiltakozni a nő, de az író belé fojtotta a szót.
- Tudom, hogy nem állsz még készen. Várok, ameddig csak kell. - mosolygott biztatóan, és megcsókolta a hívogató ajkakat.
- Tudom és köszönöm! - csókolta meg az írót szerelmesen és elhelyezkedett alatta.
- Mindig! - suttogta a csókba Rick, majd elmerültek a csókok és simogatások birodalmában.
- Még mindig áll a maffiás elméletem. - szólalt meg a csók megszakítása után, mire Kate szigorúan és értetlenül ráncolta össze szemöldökét.
- Mondd, mégis miért mindig a legjobb pillanatainkat kell ilyenekkel lerombolnod? - kérdezte a nő, de szája közben mosolyra húzódott, ahogy az évődő választ várta, ami nem is váratott magára sokáig.
- Szóval ezek a legjobb pillanataink? - húzta fel csibészesen a szemöldökét az író.
- Tény, hogy vannak még jobb pillanataink is... - válaszolta Kate és karjait a férfi nyaka köré fonta, miközben alig várta, hogy csíphessen szerelme egójából.
- Mint például a tegnap este? - csillant meg pajkosan az író kék szeme, de egészen más válaszra számított, mint amit kapott.
- Nem. Mint például, amikor megtöröm az elméleteidet! - mondta kibontakozva az ölelésből, mert közben kész lett a két kávé.
- Micsoda!? Felvilágosítanálak, hogy az elméleteim számtalanszor segítettek titeket hozzá az ügy megoldásához. Nem mellesleg pedig, az én elméleteim megtörhetetlenek. - jelentette ki nagyképűen, és kihúzta magát.
- Hát persze! - felelte Kate és kezében kávéjával, kilépett a pihenőből és leült asztalához. Rick durcásan követte, elkönyvelve magában, hogy megint ő maradt alul, de belül egyáltalán nem bánta, mert minden pillanatát élvezte az ilyenfajta évődéseknek. Be kellett látnia, hogy Kate-nek igaza van, valóban ez a legjobb pillanataik egyike. Miután megitták kávéjukat, újult erővel indultak a kihallgató felé, újabb kört futva a gyanúsítottal.
Kate fáradtan huppant le a kanapéra, miután hazaértek. Miután kiderült, hogy Brad nem bérelt fel senkit, hanem a pénzt adományként gyűjtötte és adta beteg gyerekek számára, Kate még kiadott pár parancsot a fiúknak és mindannyian hazaindultak, mert úgy vélte, aznap már úgysem haladnak többre. Most semmi másra nem vágyott, csak hogy végre aludhasson szerelme karjaiban. Miután Castle bejelentette, hogy rendel valami kaját, a fürdő felé indult, hogy lezuhanyozzon. Mire készen lett, már az étel is megérkezett, ők pedig éhesen láttak a neki. A vacsora után Rick is lezuhanyzott és most a nőt átölelve feküdt az ágyban. Sokáig hezitált, hogy rákérdezzen-e a dologra, ami már reggel óta zavarta. Végül erőt vett magán és nagy levegőt véve megszólította szerelmét.
- Kate... - suttogott a szoba csendjébe és feszülten várta a nő válaszát.
- Hm? - hümmögött Kate lehunyt szemmel.
- Mi volt a baj reggel? - kérdezte nehezen Castle és most felkönyökölt és figyelte, ahogy a nő megfordul, majd ránéz.
- Szerinted ez működhet? - kérdezte hirtelen, válasz helyett és gyanúsan csillant meg szeme. Castle-t meglepte a kérdés és most értetlenül nézett a nőre.
- Hogy érted? - adott hangot meglepettségének és kérdőn fúrta szemét a most sötétzölden csillogó szemekbe.
- Kettőnkre gondolok. Mármint most minden szép és jó, de mi lesz később? Úgy értem, merre haladunk? Az óta a dolog óta, mintha valami más lenne. - gondolt most arra, amikor visszautasította Rick ajánlatát és hetekig nem látták egymást. - Hallgatunk róla és nem beszélünk erről...
- Kate, én azt hittem, nem szeretnél róla beszélni... - pillantott megint értetlen tekintettel szerelmére Castle.
- Éppen ez az. Én szeretnék, de... - hezitált könnyes szemmel Kate, majd bizonytalan tekintettel Rick-re nézett. - félek...
- Mitől félsz? - simogatta meg a nő arcát, miközben letörölte a könnycseppeket.
- Attól, hogy elromlik. Hogy majd nem tudom felkelteni az érdeklődésed és nem tudom megadni neked, amire vágysz...
- Kate! - szakította félbe most Castle és megfogta szerelme kezét. - Ami köztünk van, sosem romolhat el, mert szeretlek, mindennél jobban és tudom, hogy te is szeretsz. Éppen ezért, mindig fel tudod majd kelteni az érdeklődésem. - mosolyodott el a komolyság után Castle, majd folytatta - Te vagy az, amire vágyom és vágyni is fogok! - jelentette ki magabiztosan, majd közelebb hajolt.
- De... - kezdett volna tiltakozni a nő, de az író belé fojtotta a szót.
- Tudom, hogy nem állsz még készen. Várok, ameddig csak kell. - mosolygott biztatóan, és megcsókolta a hívogató ajkakat.
- Tudom és köszönöm! - csókolta meg az írót szerelmesen és elhelyezkedett alatta.
- Mindig! - suttogta a csókba Rick, majd elmerültek a csókok és simogatások birodalmában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése