- Beckett!- hallottak egy hangot, mire mindketten kérdő tekintettel a hang irányába, Espo felé fordultak, aki Ryan-nel együtt sietős léptekkel közelített feléjük.
- Mi az?- kérdezte Kate, mikor a fiúk odaértek hozzájuk.
- Van egy szemtanúnk.- kezdte, majd mikor látta Kate és Castle arcát, azonnal folytatta- Sajnálom, ha le kell lomboznom titeket, de úgy tűnik, nem fűzhetünk hozzá sok reményt.
- Hogy érted ezt?- kérdezett rá Kate.
- Úgy, hogy a szemtanú, Marie Cashfield azt mondta, hogy látott egy férfit este tíz körül, de túl sötét volt ahhoz, hogy lássa az arcát.- számolt be Javi.
- Oké. Szóval a férfit biztosan felvette egy kamera vagy esetleg láthatta más is őt. Tehát, nézzétek át a kamerák felvételeit, ha vannak!- fordult a két férfi felé- Meg kell tudnunk, hogy van-e valóságalapja annak, amit Marie mondott. Castle és én pedig megpróbáljuk kideríteni, ki lehet az áldozat.- adta ki az utasításokat, majd miután látta, hogy mindkét férfi bólint, elindult autója felé, Castle pedig követte. A kapitányság felé hajtva Kate azon gondolkodott, hogyan tudjanak meg minél többet az áldozatról. Mivel még a nevét sem tudták, ez meglehetősen nehéz volt. Arra jutott, hogy első lépésként mindenképpen ki kell deríteni, ki is volt az áldozat.
Castle éppen a két kávét készítette, közben pedig kipillantott a pihenő ablakán és elmerengve figyelte szerelmét. Arra gondolt, hogy hogyan lehetséges az, hogy minden nap egyre jobban és jobban szereti őt. Tudta, hogy ez azért lehet, mert megtalálta az igazit és már soha többé nem akarja elengedni. Nagyot sóhajtott és boldog mosollyal az arcán, a kávékkal a kezében kilépett a pihenőből és elindult Kate asztala felé. Odaérve az egyik gőzölgő bögrét a nő felé nyújtotta, aki hálás mosollyal nézett fel rá és úgy vette el a feketét, hogy kezük egy pillanatra összeért, majd belekortyolt.
- Mit tudunk? - kérdezte Castle miután leült székébe.
- A semmin kívül? - nézett a férfira egy kis, gúnyos mosoly kíséretében, majd folytatta - Most próbálom kideríteni a nő személyazonosságát, de nem sokra mentem eddig. Csak azt remélem, hogy Lanie hamarosan hív és segít nekünk. - alig kimondta ezt, máris csörgött a telefonja.
- Beckett - szólt bele hivatalos hangon - rendben. Máris ott vagyunk. - mondta, majd miután letette a telefont, Castle felé fordult. - Lanie hívott, megvan, ki az áldozat! - mosolygott a férfira és tudta, végre elindulhatnak valamilyen nyomon. Mindketten felpattantak és a lift felé vették az irányt. Pár perc múlva néma összhangban léptek be a terem ajtaján. Lanie rögtön odakapta fejét és mosolyogva köszöntötte őket.
- Sziasztok! - mondta, mire Kate és Castle szintén mosolyogva bólintottak, ő pedig folytatta - Tehát, mint a telefonban mondtam, megtudtam, ki az áldozat. A neve Mandie Walls, 32 éves és Manhattan - ben él. - tájékoztatta őket. - A halál idejét pedig hajnal 2 és 4 óra közé tenném.
- Kösz, Lanie. - mondta Kate, majd miután a kórboncnok rámosolygott, kifelé indultak és a lift felé vették útjukat. Miután kinyíltak az ajtók, ők szinte egyszerre léptek be és egymás felé fordultak. Mindketten élvezték a lopott pillanatokat a pihenőben, vagy akár a liftben és ez is egy ilyen pillanat volt. Castle közelebb lépett szerelméhez, átkarolta derekát és magához húzta, Kate pedig engedelmesen simult karjaiba, miközben átölelte a férfi nyakát. Ekkor ajkuk egy lágy csókban forrt össze és finoman, minden pillanatot kiélvezve járt ismerős táncot nyelvük. Castle lágyan simított végig Kate hátán, majd derekán, miközben ő a férfi tarkóján lévő tincseket borzolta fel. Mikor ajkuk elvált, éppen, mielőtt a lift kinyílt volna, egymásra mosolyogva bontakoztak ki az ölelésből, majd Beckett asztalához mentek.
- Hé, Beckett! - hallották meg Javi hangját, miközben azt is látták, hogy a nyomozó nagy léptekkel indul el feléjük. - Mint már tudjátok, az áldozatunk Mandie Walls és New York-ban lakott. Sikerült kideríteni némi információt. Egyedül élt, nem volt barátja, az édesapja meghalt, az édesanyja pedig szintén a városban él. Mandie a Manhattan Hotelben dolgozott recepciósként. Barátságos, de lassan megnyíló személyként írták le. - mondta Javi, majd két képet tett a fehér táblára, az egyiken az áldozattal, a másikon a felvételeken lévő férfival. - A kamerák felvételein valóban látni egy férfit, ahogyan elfut a helyszínről, de az arca nem látszik. Most kezdjük körbevinni a képet azokon a helyeken, ahol járhatott.
- Szép munka! - dicsérte meg Kate a férfit - Tehát, amíg ti körbeviszitek a férfi képét, addig mi elmegyünk az áldozat édesanyjához és kikérdezzük. - adta ki az utasításokat, majd Castle-lel együtt elindult a lift felé.
Beckett egy ötemeletes lakóház előtt parkolt le, majd leellenőrizte a címet és kiszállt az autóból. Mindig nehéz volt közölnie egy ember halálát egy családtaggal, hiszen ő is átélte ezt, így tudta, mit éreznek. Határozott léptekkel indult a ház felé, Castle pedig nehezen, de tartotta az iramot a nagy léptekkel haladó nyomozóval. Miután az épületbe érve felmutatta jelvényét a portásnak, a liftbe léptek és várták, hogy az felérjen a harmadik szintre. Kilépve a 106-os lakás felé vették az útjukat, mikor Castle megszólalt.
- Szerinted sok pénze van az anyának? - kérdezte és látszott rajta, hogy valami körvonalazódik az agyában.
- Nem tudom, Castle, de miért kérdezed ezt? - nézett kérdőn a férfira, de amikor az éppen szóra nyitotta volna a száját, felemelt kézzel beléfojtotta a szót. - Várj, kitalálom! Van egy elméleted. - mondta ki gondolatát Kate, és amikor Castle izgatottan bólogatni kezdett, elhúzta a száját.
- Adott egy lány, aki egy nem igazán nagy színvonalú hotelben dolgozott, és a lehető legátlagosabban élt. Ebből arra következtetnénk, hogy az édesanyja sem élhetett valami fényesen. De ki tudja, lehet, hogy mégis gazdag, akkor pedig vagy valami titkos üzlettel megszedte magát és rosszban voltak a lányával, az anyja pedig nem támogatta őt, vagy volt egy gazdag szeretője az édesanyának, aki mindent fizetett. - miközben Castle egyre jobban belemelegedett az elméletgyártásba, Kate arcán elnéző mosollyal hallgatta a férfit és arra gondolt, mennyire szereti nézni szerelme gyermeki izgatottságtól ragyogó arcát. - Lehet, hogy Mandie nem kedvelte az anyja szeretőjét és ez kölcsönös volt. Talán gyakran összetűzésbe is kerültek egymással és a szerető megelégelve ezt, eltette láb alól Mandie-t. Talán ő a felvételeken szereplő férfi. - fejezte be az elméletét diadalittas mosollyal Castle és várakozón nézett Kate zöldes-barna szemébe.
- Tudod, nagyon aranyos vagy ilyenkor. - mondta Kate és mosolyogva nézett a férfira, de mosolya egy pillanat múlva gonoszkodóvá vált - Viszont az elméletben túl sok a "talán" és a "lehet"! Nem tudjuk, hogy gazdag volt-e egyáltalán a nő, vagy hogy volt-e szeretője. És ha volt, nem biztos, hogy olyan jól élt, mint ahogy te mondtad. - szembesítette a nyomozó Castle-t a valósággal, akinek időközben szép lassan lehervadt arcáról a mosoly és felváltotta a bosszankodás.
- Miért kell ilyen ünneprontónak lenned? - kérdezte kissé megbántottan a férfi, mire Kate gyengéden végigsimított az arcán.
- Nyugi Castle, nem mindig vagyok az. - kacsintott a férfira és lágyan, engesztelőn megcsókolta, majd apró csókokat adott a keskeny ajkakra. Castle magához akarta húzni a nőt, de az, egy utolsó, hosszabb csók kíséretében eltávolodott tőle. Egy pillanatig csak szerelmesen mosolyogtak, majd Kate megszólalt. - Na gyere, derítsük ki, igaz-e az elméleted! - mondta a nő és az ajtó felé ment. Mikor mindketten odaértek, bekopogott és pár pillanat múlva kitárult az ajtó.
- Jó napot! Kate Beckett... - kezdte a bemutatkozást Kate, de torkára forrt a szó, amikor meglátta, ki áll az ajtóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése