Gates összehúzott szemöldökkel, csípőre tett kézzel várt magyarázatot. Castle minden szót jól megfontolva kezdett bele mondandójába.
- Csak azt akartam mondani, mielőtt Beckett nyomozó félbeszakított volna - pillantott most Kate-re segítségkérőn, mire ő csak alig észrevehetően megrántotta vállát, és jól szórakozott az írón -, hogy lehet, hogy egy nagy ember ölte meg...
- Ezt most hagyja abba Mr. Castle! - szakította félbe a kapitány a férfit, majd utasítón dörrent a hangja - Hagyja Beckett nyomozót dolgozni, és ne fárassza az elméleteivel! Megértette?
- I-Igen, asszonyom... - válaszolta Castle, miközben látta, hogy Kate alig bírja visszafojtani feltörni készülő nevetését. - Neked ez ennyire vicces? - kérdezte kissé sértve, karbatett kézzel, mint egy durcás kisgyerek.
- Te is nevetnél a helyemben! - mentegetőzött Beckett. - Egyébként tényleg ezt akartad mondani?
- Dehogyis! Teljesen másra gondoltam, amit este meg is valósíthatnánk... - suttogta, miközben szemével végigmérte szerelmét, akinek melege lett a pillantástól - Egyébként pedig, miközben a kapitánynak magyarázkodtam, eszembe jutott egy lehetőség... Kíváncsi vagy rá?
- Nem igazán... - gonoszkodott Kate száját elhúzva, de Castle rá sem hederített, hanem belekezdett elméletébe.
- Szóval, visszavonom előbbi ötletemet, miszerint a mostohaapa ölte volna meg Mandie-t. Szerintem egy befolyásos ember tehette, mégpedig felbérelt egy bérgyilkost.
- Miből gondolod, hogy bérgyilkos tette? - kérdezte kétkedve a nő.
- Az áldozattal egyetlen 9mm-es lövedékkel végeztek, ami nem a legveszélyesebb fegyverek közé tartozik, amit a fejébe lőttek kivégzésszerűen. Oh, tudom! - révedt el a tekintete - A maffia volt! Mandie biztosan rájött valamelyik piszkos ügyükre és puff, eltették láb alól, így nem árthat nekik többé. - fejezte be elméletét, mire Kate elhúzta száját, azonban nemsokára mosolyra húzódott ajka, mikor körvonalazódni kezdett valami a fejében.
- Vagy, mégis bérgyilkos követte el.
- Mire gondolsz? - kérdezte Castle érdeklődve.
- Brad számlájáról eltűnt tízezer dollár... Tízezerért már el lehet tüntetni valakit, persze nem a legjobban, De akkor miből szökött meg? - nézett kérdőn Castle-re.
- Fiúk! - szólt oda munkába merülő társainak Kate, akik azonnal felálltak és felé indultak.
- Éppen szólni akartunk! - szólalt meg Javi. - Még több pénzmozgást találtunk Brad számláján. Egészen pontosan még tízezer dollárt, amit két napja vettek fel.
- Pont azon a napon, amikor megölték Mandie-t. - gondolkodott hangosan Beckett. Látta, hogy a fiúk szeme izgatottan csillog, így bólintva adta meg nekik az engedélyt, hogy elmondják.
- A new york-i reptéren az egyik recepciós felismerte a fickót, amikor jegyet akart venni. A biztonságiak már várnak ránk a pasassal. - folytatta Ryan jelezve, hogy menniük kellene.
- Rendben. Akkor menjünk! - kapta fel kabátját Beckett, fegyverét és jelvényét pedig az oldalára csatolta.
Kate Castle-el a nyomában lépett be a kihallgatószobába, miközben arra gondolt, talán könnyű dolga lesz, hiszen a férfit nem volt éppen nehéz elkapni. Szigorú ábrázatát elővéve csapta le a mappát az asztalra és foglalt helyet. Castle is követte példáját és most már mindketten a gyanúsítottat nézték kitartóan, Brad nem bírta tovább, hogy szótlanul figyelik, így most kérdőn nézve rájuk megszólalt.
- Miért hoztak be? Nem tettem semmit! - tagadott azonnal, miközben látszott rajta, majd' szétveti az ideg.
- Higgye el nyomós okunk volt rá! - szólalt meg Kate is. - Elárulná, honnan lett hirtelen ennyi pénze és, hogy miért kellett olyan sürgősen felvennie?
- Ahhoz maguknak semmi közük! - ellenségeskedett Brad, de Kate most az asztalra könyökölve közelebb hajolt.
- Téved! Nagyon is sok közünk van hozzá, miután alapos gyanúnk van rá, hogy ezzel felbérelt valakit.
- Maga most gyanúsít engem? Azt hiszi, én ölettem meg Mandie-t?! - háborodott fel teátrálisan, miközben szemét a két ember között kapkodta.
- Gratulálok! Maga nagyon okos ember. - jegyezte meg Castle száját elhúzva, mire a férfi értetlenül tekintett rá, de Kate nem hagyta megszólalni.
- Gondolja meg, Brad! Ha most mindent bevall nekem, alkut köthetünk. - dobta be a jól ismert és bevált trükköt a nő és szemét Brad szürke szemébe fúrta. A férfi egy pillanatig hezitált, majd jól megfontoltan, de talán túl gyorsan válaszolt.
- Tudja nyomozó, amikor az életem szerelme azt mondta, hogy nem kellek neki többé, dühös lettem. Maga is az lenne a helyemben, jól gondolom? - kérdezte, de mivel választ nem kapott, folytatta - Igen, dühös voltam, de annyira nem, hogy megöljem azt, akit szeretek.
- Így hát felbérelt valakit, mert maga nem akarta bepiszkolni a kezét? - kérdezte Kate magabiztosan, de a férfi hevesen tiltakozni kezdett.
- Nem, dehogy! Hagyja már ezt abba, sosem tennék ilyet! - ordította, de Kate már megelégelte az egy helyben toporgást és azt asztalra csapott.
- Maga nekem ne parancsolgasson! Itt én parancsolok magának és azt parancsolom, hogy mondja el az igazat! - sziszegte visszafojtott indulattal Beckett és farkasszemet nézett a férfival.
- Értse meg, hogy az igazat mondom! - mondta kétségbeesetten, és segítségkérőn kapaszkodott a nő tekintetébe.
- Rendben. - mondta Kate, mire Brad fellélegzett, de a következő pillanatban Beckett hozzátette - Akkor gondolkodjon még egy kicsit és találjon ki hihetőbb hazugságot. - mondta látszólag nyugodtan, majd szó nélkül, nyomában az íróval kilépett a szobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése